Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 18. Veszettorvosok a Nagysárréten

Mikor kevés idő múltán kijött, így szólt: „Na, most már nem lesz ezeknek bajuk". Valamelyik uradalomban egy szépszavú kolompot ígértek neki. Telt múlt az idő, de az ígéret csak ígéret maradt, pedig többször szóba hozta. Végre aztán ilyen üzenettel küldte ki kocsisát a tanyára: Ha szombaton naplemente előtt kezembe nem adják a kolompot, vasárnap délelőtt az intézővel hozatom be, de úgy, hogy a nyakába lesz akasztva, és gyalog jön, nyargalva. De erre már nem került sor, mert a kocsissal rögtön küldték az ígért kolompot. A veszettség elhárítására bizonyos szereket és módokat orvosi tanács nélkül is alkalmaznak a sárrétiek. így pl. veszettkutyajárás idején kormos pirítóst adnak a házőrző ebnek. Fűtéskor tenyérnyi kenyeret pirítanak, és odadörzsölik a kemence üstökéhez. A rossz kutya így is bekapja ezen ősi orvosságot, a finnyásabbnak imitt-amott megkapkodják avas hájjal, avagy szalonnafelsővel, hogy jobban csússzék. A régi öregek azt ajánlották, hogy akit megharapott a veszett kutya, az igyék hideg vizet, vagy szagoljon meszes vizet. Ez utóbbi esetben ezt kell mondani: „Rossz víz, büdös víz!" És utána el kell hajítani a bögrét, amiben van. A hideg víz külsőleg is hasznos. Régen az öreg Nemes Ambrus is (Bajomból) nyakig ült bele a Berettyó vizébe, mert birkaúsztatáskor Bakonszeg alatt megharapta valami veszett kutya. - Még hatásosabbnak tartották a kőrisbogár- és a fátyolbogár-port. A szárított bogarat azonban csak famozsárban lehetett lisztté törni, ha vas- vagy rézmozsárban törték, akkor erejét vesztette. Tejbe kavarva itták meg. - Kisrábén az öreg Megyeri juhász, amikor a nyáját megpocsékolta a veszett kutya, a füstöléshez folyamodott. Társai segítségével sikerült elütni a veszett ebet, a nyájat pedig háromszor megfordította a füstjében, negyedszerre a hamvadó tűzön terelte át. Pásztorviselt bajomi öregektől hallottam, hogy valamikor a múlt század elülső harmadában Orbán gulyás próbaként két tüzet rakott, és ezek között terelte el a gulyát, amelyik tehén vadult, kiszakadt, ostornak ment inkább, az már hibás volt. Az ilyet orvoskézre adta. Emlékeznek rá, hogy Szőke Sámuel volt sárrétudvari bíró is tétetett ilyen próbát a gulyával. A Nagysziken, a Ravaszfertő szélén gyújtották meg a két nagy tüzet. Látjuk tehát, hogy a veszettorvos személyéhez fűződő babonának meg az ősi szerek erejébe vetett hitnek az ideje a Nagy-Sárréten még nem járt le. A múlt század utolsó évtizedeiben megszűnt nomád módú állattartás (a réti pásztorkodás) egyik szellemi maradványa ez. 28. ábra. Szűcs Sándor: Hagyományozódás