Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 15. A nagysárréti juhászat

erősen megdűtve, hogy teteje összeérjen: ez volt a kunnyó, a juhász elesége, gúnyája számára, de ha úgy jött, ezeken kívül még a juhász és bojtárja is behúzódhatott az idő elől. A juhászok tapasztalata szerint a birka legnagyobb ellensége a szél, de kiváltképp az eső. A karám pedig éppen az eső ellen nyújtott kevés védelmet. Ezért aztán, már vagy tíz esztendővel ezelőtt az idő pusztításának engedték át, senki sem tette rájuk a kezét. Két hírmondójuk áll még Sárrétudvari Túzokhát nevű legelőjén. Egyik sem a régi típus. Nádjuk sem itt termett, hanem Nádudvarról hozták. A pénzért vett nádból vékony fal telt. Két korc és a szárnyak végéhez leásott karók erősítik. A nagyobbik karám dereka 16 méter hosszú és csaknem K-Ny-i irányú. A K-i végéből két szárny nyúlik ki, a Ny-iból egy; ezek hossza 8-9 méter. A derék Ny-i végéhez vályogból kis kunyhó van építve, hevenyészett nádtetővel, összeütött rozoga ajtóval. A másik karám derekatlan, három szárnyból, melynek mindegyike 10-11 m körül van. A keleti szárny végénél van a szintén vályogból rakott kunyhó, szalmával behányt rossz cseréptetővel. Ezt a két karámot megállapodott rendes időjáráskor még használják. A körötte összegyűlő trágyát - a juhporost - felezővel (vesszőből kötött seprűvel) csomóba sepri a juhász és szekérrel viteti haza. Télen a kemencét fűtik vele. Régebben főztek is a karám enyhében, most csak azért gyújtanak tüzet esténként árvaganéból, szemétből -, hogy a szúnyogokat elfüstöljék. A juhász a szeredásból eszik, főtt vacsorát pedig hazulról hoznak ki a karámhoz. A hodály 30-35 méter hosszú, 10 méter széles, alacsony, padlástalan épület. Fala kb. méternyi magasságú. A régebbiek szalmával, az újabbak cseréppel vannak fedve. Mindkét végén széles ajtaja van. Ahol a fejőt nem hajtják be a faluba, hanem kint fej a juhász, ott a hodály egyik végét deszka-korláttal rekesztik el a fejős birkáknak. Némelykor kunyhó is van a hodály mellett, szemben az ajtóval. Aratás után a juhászok elhajtanak a tarlóra. Még ott a búzakereszt, de a birkával már tarlóról tarlóra járnak, kerülgetve a tengeri, répa és egyéb vetéseket. Ha csendes idő van, ott is hálnak a tarlón. Szívesen veszik a gazdák, mert a nyáj trágyázza a földet. Tavasszal a zöld búzavetéseket is legeltetni szokták. Különösen azt, amelyik kövér, hogy meg ne dőljön. Ilyen kóborláskor tanyák, szalmakazlak oldalában keres a juhász enyhelyet a nyájnak. A nyomáson (legelőn) újévig járhat. Eddig azonban csak ritka jó idő esetén maradhat kinn. 1935-36 telét végig kint töltötte. Többnyire András napkor (nov. 30.), de előfordul, hogy már Imre napkor (nov. 5.) beszorítja az idő. Ilyenkor széjjelhányják, vagyis különválasztják mindegyik gazda birkáját, és hazahajtják telelni. A juhász nemcsak őrzi a birkát, hanem gondozza, gyógykezeli is. Ha észreveszi, hogy valamelyiknek baja van, kampóját beleakasztja a horgasinába, úgy fogja ki a többi közül. Az öreg juhászok maguk készítik a szükséges gyógyszereket, de a fiatalok a patikából veszik és nem is értenek már mindenfajta betegség gyógyításához. Télen a juhász egyik gazdától a másikhoz jár a birkák gondozása végett. Februárban, mikor már elleni kezdenek, még éjszaka is jelen van a régimódi falámpással, vagy a falra akasztott olajmécses világánál néz körül a színben. Ha az ellesnél baj van, segédkezik. Akad olyan birka, amelyik nem engedi szopni a bárányát. Az ilyet bárányával együtt szűkös deszkaketrecbe, fogadtatóba teszi és otthagyja, amíg a fiát el nem fogadja. Leggyakoribb nyavalyája a birkának a rüh. Ahol a bőr meg van támadva, ott a gyapjút , gondosan szétválasztva rühzsírral erősen bedörzsölik. A rühzsírt faggyúból, higanyból és terpentinből készítik. Ügyelni kell, hogy a zsír mindenütt érje, mert ellenkező esetben, ha a bekent hely meg is gyógyul, a rüh tovább terjed. Használnak sós dohányfőzetet is, amivel a véresre dörzsölt bőrt kenik be. Ha a körme fáj a birkának, kékköves hájjal jól bekent