Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 12. Nádvágás

megyei Suppony vagy Harangöntő Andrást, hogy „istentelen gonosz táltos, ki az erdő sűrűiben sötét éjjel maga köré gyűjté társait és felgyújtatta velük a babonahit tüzeit s pogány módra énekelt, imádkozott velük s fogadalmat tett s tétetett a sötétség fejedelmének. Sőt, a mindenható és irgalmas Istent elhagyva, gonosz szellemek társaságában ördöngös énekekkel a sötétség fejedelmét magához hívta s ugyanezen szellemekkel pogány tüzet gyújtva, a sötétség fejedelmének segítségét kérelmezte." Ha e körmönfont vádnak nem is minden szava lehetett igaz, való, hogy a rétből legutóbb is kerültek ki táltosok, hozzájok hasonlatos gyógyítók, akik az itten körüli falvakban fújkálgatták a „pogány tűz" hunyó parazsát. Miként az öreg Láposi mondta, olyan emberek voltak, akik „mikor rajok jött a révületjük, olyankor elindultak bolyongani". A rét szellemi örökhagyói voltak. 12. ábra. Szűcs Sándor: A tolókasza használata 13. ábra. Kelemen István: A tolókasza mintázata