Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 11. A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten
úgy találomra, 26 végeiket két térde közé szorítja, s megnyálazott tenyerei között összesodorja őket, újabb, újabb selyming szálakat toldva hozzájok. Gyakorlott kéz ezt nagy gyorsasággal csinálja; egy nap alatt 320-330 méter hosszú sodringot lehet sodorni. Gyorsan gyűl a karikára hányt sodring, amit aztán szépen gombolyagba tekernek. A sodrást nők végzik, a férfiak keze nehéz az ügyes, gyors mozdulatokra. A gyermekek is értenek hozzá; reggelenkint, mielőtt még iskolába indulnának, sodratnak velük néhány karikát. Amikor nyolc, tíz kéve gyékény suskolásával, selymelésével, sodrásával elkészültek, a szövésre kerül a sor. Mint mondani szokás: beteszik a szövőt. Ez a művelet eseményszámba megy. A házból (lakószoba) a bútorzat egy részét kirakják, és ami benn marad, úgy helyezik el, hogy a szövő az ablakkal szemben legyen felállítható, mivel háttal állva a világosságnak nem lehetne rajta dolgozni. Ügyelnek rá, hogy a szövő keresztmirtíke meglegyík (átmérői egyenlő hosszúak legyenek), mert ellenkező esetben a szűtt gyíkíny hasas lesz, vagyis a közepén felpúposodik. A zuboly fordításával, a borda verésével a szövő kimozdulhatna helyéből, hogy ez meg ne történjék, legalább három ágasát földbe vert ágascölöpökhöz kötik. 27 így megadva a módját, a gyékényt felhúzzák: a két zubolyra sodringot feszítenek ki, amit közben a borda lyukain is keresztül húzgálnak, vagyis a bordát befűzik. Ezt a munkát egy ember nem végezheti, ketten, hárman csinálják. A zubolyra kifeszített sodringot m-nek nevezik. 28 Ha a borda, mint legtöbbnyire, 42 lyukú, akkor 126 méter, ha 44 lyukú, akkor 136 méter sodring szükséges hozzá. Kint a kútnál meglocsolnak egy kéve gyékény jovát, beviszik a házba, felteszik az inre, hogy kéznél legyen, és a szövőasszony hozzáfog a szövéshez. A jovát szálanként a kifeszített sodringok (in) közé húzza felváltva, egyik szálat jobb oldalról, másikat balról, és eszerint az in két oldalának kezdő oldal és végző oldal elnevezése minden szálnál váltakozik. A végső oldalon szegíst tesznek, vagyis a gyékényszál végét visszahajtják a szélről a második szál sodring fölé, a kezdő oldalon kilógó farkát pedig, mikor a gyékény elkészül, levágják. 29 Mikor a gyékény két vége a bordánál összeért, azt mondják: kiszorult a szövőbül. Kész. Levágják és bekötik, vagyis, hogy ki ne bomolj ék, s a sodringok végeit egymáshoz kötözik. A bekötés lehet egyszerű és láncos. A kész gyékényt megszárítják. Szövés közben ugyanis gyakran kell vizezni a sodringot, mert a fűtött házban gyorsan szikkad, és így a borda, nehezen csúszva rajta, koptatja. Valami ócska tálba, csorba cserépfazékban mindig ott a víz a szövőasszony keze ügyében. A gyékény a ház előtt szárad; napos időben a meleg, télen a fagy szívja ki belőle a vizet. Ha megszáradt, összegöngyölik. Aki nincs ráutalva az árára, zár alá teszi, és kedvező eladási alkalmat vár. Ez a legritkább eset. A legtöbb szegény gyékényező azt is nehezen várja, hogy kiszoruljon a szövőből, viszi eladni, szükség van az árára. Egy kéve gyékényből lesz egy szűtt gyíkínyhez szükséges in és jova. Megszövik 22-24 óra alatt, aszerint, hogy milyen nagyságúról van szó. A szövést nők végzik, szövő férfit ritkán lehet látni. Asszonymunkának tartják, és nem alaptalanul, ezt pedig a magyar férfi csak kényszerülten végzi, főként azért, mert mint mondja: nem esik kezére. A szövő asszony keze zsonglőr ügyességgel és gyorsasággal jár, lehetetlen megfigyelni, mikor veszi át az ujjaival a gyékényszálat a sodringok közt, úgy látszik csak, mintha elrántaná felettük, pedig minden szál sodringnál el kell eresztenie. Érdekes látvány. 26 Ha többet talál kihúzni, a felesleges szálakat, míg rájuk kerül a sor, szájába veszi. Ezért csúfolják a bajomiakat „gyíkínyrágók"-nak. 27 Nemcsak a lakóház földes, hanem a lisztaház is, amit sárga földdel meg veres Ibiddel díszesre mázol a háziasszony. 28 így gondolkozván: a gyékényszálakat a sodringok tartják össze, miként az ember tagjait az inak. 29 A szövött gyékényt egyes vidékeken gyékény-ponyvának hívják, a Sárrétjén röviden csak gyékénynek. A beszéd értelméből vehető ki, hogy nem feldolgozatlan gyékényről van szó. Egy szó, több fogalom. 30 A hímzésre gondolva.
