Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 11. A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten

A gyékény feldolgozása és eszközei a Bihar megyei Sárréten A Bihar megyei sárréti járás gyékény szövő és kötő házi ipara a régi nagy Sárréti-mocsár halódó emléke, melynek a változott viszonyok már szövegezik a sírfeliratát. Az ősi, eredeti feldolgozási mód megfogyatkozott emlékeit gyűjtöttem össze dolgozatomban, gátolva azon akadályok által, melyeket az utolsó órában érkező elé szokott állítani a gyorsan múló idő. Különösen gyér számúak e háziipar helyi történetére vonatkozó adatok, s ezek is nagyobb részben megbízhatatlanok. Szegény zsellér és jobbágy emberek magánügye volt mindenkoron, nem úgy, mint a törvénypártfogolta, céhekbe tömörült fejlettebb iparágak. Míg azok ügyeiről szabadalomlevelek, végzések, protocollumok maradtak fenn, erről legjobb esetben pár évtizedre visszamenő, szűkszavú kalendáriumi bejegyzések találhatók csak. A szájhagyományok, az öregek visszaemlékezései ellentmondóak, össze nem egyeztethetők; néprajzi vonatkozásban értékesek ugyan, de nem alkalmasak arra, hogy történeti szempontból megbízható képet alkossanak. A földrajz és a művelődéstörténelem módszerének egybevetésével annyit elfogadhatunk, hogy a gyékényszövés és -fonás a Sárréten ősi eredetű. E területen már a honfoglalás előtt erődítmények, és körülöttük megült helyek voltak.' Nem lehetetlen, hogy a mai lakók ősei az itt találtaktól vették át a gyékény feldolgozásának mesterségét, továbbfejlesztve azt. Mindaddig, míg a magyarországi vízszabályozás csak gondolatban, vagy legfeljebb megyei disputák, országgyűlési felszólalások, s tervbe vett munkálatok formájában létezett, e vidék a világtól jóformán teljesen elzárva élte a mocsárvilág életét. A Berettyó tulajdonképpeni medre Bakonszegnél már megszűnt, vize beleömlött a Sárréti-medencébe; a Tisza áradásainak mérgét a Hortobágy folyócska szakasztotta ide, s e kettő egyesülve a Sebes-Körös kiöntéseivel, Bihar, Békés, Jásznagykunszolnok vármegyék területéből mintegy 80.000 katasztrális holdnyi területet tartott állandóan víz alatt. A sekély levezető meder, mely Szerep határában lépett ki a mocsárból, s Túrkeve mellett folyva Mezőtúr alatt ömlött a Hármas-Körösbe, idővel eliszaposodott, eldugult, s a megszorult vízben buján tenyészett az azt kedvelő növényzet.

2 A mocsárvilág hatalmas nád- és gyékénytengere takarta, ölelte körül az emeltebb, ármentes szigetekre épült falvakat.

3 Volt nád és gyékény fölösen, mint fő termékek az egyházi és községi hivatalnokok fizetésének egy pontját képezték.

4 A szigetek szűkös térségeire szorított állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozó, de nagyobb számmal főképp halász, pákász, vízivadász lakosság környezetének erre a termékére is rá volt utalva, ha megélhetési lehetőségeit kedvezőbbé akarta tenni. Sár és nád képezi a mocsárlakó ember fő építkezési anyagát. Tapasztott nádból készítette háza falát, kemencéjét, tűzhelye kéményét, udvara köré a berenát, náddal fedte házát, azzal főzött és fűtött, ha beköszöntött rá a tél.

5 Természetesen a nád mellett a gyékénynek is nagy jelentősége volt; házi ipar keretében feldolgozták, termékeivel más vidéken kereskedtek. Emlékezet s az elszórt feljegyzések szerint jövedelmezőségét tekintve nem volt utolsó házi foglalkozás. Ez is egyik oka volt annak az idegenkedésnek, mellyel az egyszerű nép a 1 A sárrétudvari Arkos-halomból kőkorszakbeli edények kerültek elő. 2 Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad. 262. s köv. lap. 3 Egyes határrészeket ma is szigetnek neveznek. Pl. Biharnagybajom határában Görbély-szigel, Sár-sziget, Udvariban Eszteró-sziget, Szerepen Kemény-sziget stb. - Os'váth Pál: Bihar vármegye sárréti járása leírása. Nagyvárad, 1875. c. műve 568. 1. írja Szerep 1851-i állapotáról: a község is csak mint a tengeren egy kis sziget, úgy libegett a roppant víz felett... csupán ... egy 1 7z öl keskeny ... kemény töltésen lehetett Szerepre bejutni.,, 4 Községi és egyházi levéltárak feljegyzései. 5 Még a nótájába is belefoglalta a sárréti legény: „A Sárrétjén nevelkedtem a nád közt, - Hej, be derék fattyú lettem a lyány közt."