P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)
Feltételezett marosvásárhelyi és székelyudvarhelyi bokályok
Feltételezett marosvásárhelyi és székelyudvarhelyi bokályok Marosvásárhely fazekasságáról a történeti forrásokból viszonylag sokat tudunk, ugyanakkor a un. marosvásárhelyi kerámiasrílust pontosan nem ismerjük. A XVI. századra visszatekintő céhes fazekasság termékei kedveltek voltak Segesváron, Nagyszebenben, Szászrégenben. Sok hasonlóságot lehet felfedezni a szász edényekkel. 423 1885-ben 16 iparengedéllyel rendelkező fazekas működött a városban 424 , a XIX-XX. század fordulóján 10 és 50 között volt a számuk. Egyelőre két bokályról feltételezzük, hogy itt készülhettek. Mindkettő a viszonylag szűkebb testű, széles nyakú, magasabb típushoz sorolható. Díszítésük egészen egyforma. Talpuk barna szegélyű, szájperemükön hullámvonal. A díszítményt barna, illetve sárga vonalak és csíkok fogják közre, alattuk sakktáblaminta. A három elemből álló virágbokrot egy tulipán és két rozetta alkotja, karéjos levelek teszik teljessé. Felhívjuk a figyelmet a szárak vonalakkal való áthúzására, amelyet reneszánsz hagyománynak tartanak. A két bokály a nagyfokú hasonlóság ellenére bizonyosan két mester munkája 425 (317-318. kép). Egy következő csoport bokályai szintén a problematikus edények közé tartoznak, ugyanis készítési helyüket illetően több lehetőséget is felvetnek a kutatók. Egyes vélemény szerint az ilyen bokályok készülhettek Nagyváradon, Nyugat-Erdélyben, de lehetnek székelyföldiek is. A csoport egyes tagjainak színezésében barna és zöld szín jelenik meg, míg más darabokon feltűnik a kék is. Egyelőre nem tudjuk, hogy ez véletlenszerű, vagy más készítési helyet jelent. Székely udvarhelyen 1572-ben adták ki a fazekasok céhprivilégiumát, ez az egyik legkorábbi erdélyi fazekascéh. Feltételezések szerint Székelyföldön ez a központ kezdte meg az un. győri edények utánzását 426 , nem véletlenül merül fel a bemutatandó csoport székelyudvarhelyi eredeztetése. Az itteni fazekasság jelentőségére utal, hogy 1885-ben 64-en rendelkeztek iparengedéllyel. 427 423 Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa 1998. 171-2. 424 Jekelfalussy József 1885. 357. Antal Gáspár György, Borbé Károly, Csipkés Albert, Farkas Lajos, Gáspár György, Hajós János, Izsáki György, Kander József, Keresztúri László, Jenéi István, id. Pálinkás Péter, ifj. Pálinkás Péter, Petelei János, Tóth József, Vas Sándor, Verkel Antal. 425 Ltsz.: V. 1912. 18. 1. m.: 32 cm, V. 1912. 18. 2. m.: 23.3 cm. 426 Kresz Mária 1961. 165. 427 Jekelfalussy József 1885. 361. Barabás Dénes, Barabás Ferenc, Barabás Ferenc, id. Barabás János, ifj. Barabás János, id. Barabás Miklós, ifj. Barabás Miklós, Berkeczi Ferenc, Biró Károly, Bodor Ferenc, Bokor György, Csontt István, Darvas István, Dávid Lajos, Dobai Ferenc, Donga József, Farkas István, Gergely Dénes, Ilyes Ferenc, Jakab Ferenc, id. Jakab István, ifj. Jakab István, Jakab János, Jakab Mihály, Kaptza István, Kiss Ferenc, Kiss János, Kiss Mihály, Kobori Ferenc, Kobori István, Komáromi Ferenc, Komáromi János, Koronkai István, Kovács Albert, Kovács Domokos, Kovács István, Kovács Mózes, Kovács Pál, Laiber János, Lengyel Ferenc, Márk Zsigmond, id. Miklós Gergely, ifj. Miklós Gergely, Orbán József, Orbán Márton, Pásztor Antalné, id. Pásztor Ferenc, ifj. Pásztor Ferenc, Pásztor József, Pásztor Miklós, Pásztor Mózes, Péter Albert, Simó Sándor, Suler Sámuel, Szabó István, Szabó Ignác, Szeles János, Szentágotai János, Tibád József, Tibád Sándorné, Tóth Sándor, Zakariás Ferenc,
