P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)

Tordai edények

Egy vörösbarna bokály szájmegoldása egyedi, kétoldalt félkörívben lemetszett. Díszítménye is különleges, az alapot beborító fehér pettyeken, sárga, zöld és kék körök borítják teljes felületét

370 (283. kép). Ezt a bokálycsoportot a spirális, bogyós ágak, tulipánok a hasonló színű tálakkal kapcsolják össze. A bokályok között mindegyik csoportban egyaránt találunk olyanokat, amelyeknél a díszített felület egészét fehér pontokkal borította a készítő. Nem tudjuk, hogy ez mennyire lehetett általános, vagy esetleg egy mester sajátosságának tarthatjuk csupán. A másik jelentős tárgycsoport a tálaké. Azonnal meg kell állapítani, hogy a vörös és sötétbarna tálak formailag különböznek mind a színes díszítésűektől, mind a fehér-kékektől. Különbözik a díszítményük is, itt sem fedezhetünk fel kapcsolatot a korábbiakkal. Kivételt egyetlen barna tál képez, amelyen a bokályok között említett világosbarnához hasonlóan két színnel, fehérrel és zölddel készült a díszítmény. A karimán megtaláljuk a négyes osztást az ágak között az előbbi táltípusokon meglévő bimbószerű virágdísszel, legközelebb az egyik kék díszítésű tálhoz áll, mintegy összekötő kapocsként a csoportok között

371 (284. kép). A következő vörösbarna alapszínű tál eltér az előbbitől, vízszintes peremrésszel ellátott karimája magas sincű. Díszítése viszonylag egyszerű, a karimán vízszintes hullámvonalak és csíkok váltakoznak, öblében álló virágbokor spirális kacskaringóval és virágokkal. Díszítésében megtalálható a tordaiak által alkalmazott összes szín, fehér, kék, zöld és sárga

372 (285. kép). A további tálak jóval egyöntetűbbek. Mindegyikükre jellemző, amit Csupor István megállapított, hogy a sötétszínű tálak feltehetően díszítés céljára készültek, amit az bizonyít, hogy kevéssé mélyek, csaknem egyenes az öblük.

373 Emellett az is figyelemre méltó, hogy formailag változatosak. A hagyományos paraszti használatú karimás, öblös forma mellett van olyan, amelyiknek keskeny a pereme, míg mások benyomással alakított hullámos szélűek vagy szögletesre metszettek. Mindezek a formák a hagyományoktól való eltávolodást mutatják. Díszítésük két alaptípusra vezethető vissza. Az egyik esetben a karimán hullámindára helyezett levelek, virágok, kacskaringók koszorú mintát adnak, míg a másik esetben a karima szélén állnak az öböl felé hajló virágos ágak. A legnagyobb méretű, hagyományos formájú tál rokonságot mutat a paraszti használatból ismert formával és díszítéssel. A két hullámvonal közé fogott karima díszítése arányos, jól komponált, a spirálisokkal ellátott hullámindára helyezett gyöngyvirágok a meghatározók, mellettük további virágok és levelek gazdagítják a mintát. Öblében ugyanez mondható az álló tulipános rózsás virágbokorról

374 (286. kép). A következő tál eltér a hagyományos formától, keskeny peremrésze van. Díszítése is 37

° Ltsz.: DGY. 249. m.: 22,2 cm. 371 Ltsz.: DGY. 302. átm.: 26,6 cm. 372 Ltsz.: V. 85. 24. 1. átm.: 23,5 cm. 373 Csupor István- Csuporné Angyal Zsuzsa 1991.167. 374 Ltsz.: V. 1917. 71., átm.: 38 cm