P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)
Váradi kerámiák
amelyből az ifjú asszony először evett. 257 Úgy véljük, hogy talán ez lehetett az előképe annak {186. kép). Egy tányérnak kissé eltérő a díszítése. Bár a forma és az öböl keretbe foglalt díszítménye igen hasonló az előbbiekhez, a peremen már jóval szélesebb a díszített sáv, amelyet az öböl felé kék vonal határol. Ez a vonal már az előzőn is látható. A perem díszítményben váltakozó zöld - sárga - barna rozmaringlevelek és elhúzott csokorszerű barna vonalak láthatók sárgával áthúzva. A fekvő V vonalakat már láthattuk a korábbi edényeken is, ennek alapján véljük váradinak, ugyanakkor a csokorszerű motívum másutt is, elsősorban a tordai edényeken feltűnik 258 (187. kép). Áttekintve ezeket a tálakat, a kiindulópontot jelentő Kresz Mária által közölt Várad ábrázolású 1819-es edény alapján a XIX. század középső harmadára tesszük készítési idejüket. Ebbe a habán hatást mutató csoportba tálak mellett más edényeket is sorolunk. Itt először bokályokat említünk. Kresz Mária által nyugat-erélyinek nevezett, Tordához, Zilahhoz, Nagyváradhoz, esetleg Mezőtelegdhez kapcsolható edények között találunk olyanokat, amelyek ragyogó élénk sárgája és fűzöldje olyan egyediséget mutat, amely arra indít, hogy felvessük kérdésüket. Itt rögtön meg kell jegyezni, hogy neves nagyváradi és erdélyi gyűjtők megkérdőjelezik a feltételezést, hogy Váradon készítettek bokályt azon tapasztalat alapján, hogy nem került elő ilyen töredék a városban. A Déri Múzeumban két olyan bokály található, amelynek jellegzetes motívuma az un. kettős koronájú fa, ezt Kresz Mária Nagyvárad, Mezotelegd, Kolozsvár, Zilah és Torda központjaiban egyaránt ismertnek vélte. 259 Jelentőségüket az adja, hogy mindkettő évszámos, a XIX. század közepéről 1846-ból illetve 1859-ből. Az utóbbin két jellegzetes díszítőelem látható, a már említett kettős koronájú fa mellett egy jobbra néző zöld szárnyú madár, szárnyát és nyakát sárga pettysor szegélyezi. A madár alakja, az évszám elhelyezése, az alatta lévő lezáró dísz vízszintes egyre kisebbedő vonalakkal, majd függőleges végződéssel, igen jellegzetes 260 (187. kép). A másik bokályon a kettős koronájú fa mellett sárga palmetta és barna körvonalú gránátalma jelenik meg, amely az előbb bemutatott nagyváradinak tartott tányércsoporttal rokonítja, További megerősítését támasztja alá a levél végéből kinyúló hajszálvékony barna vonal 261 (289. kép). Bizonyosan váradinak tekinthetjük azt a bokályt, amelynek balra néző madara teljesen megegyezik egy váradiként sorolt tál madarával. A két madár között akkora a hasonlóság, hogy egy kéz munkájának tarthatjuk 262 (290. kép). A tál és a bokály közötti hasonlóságot képező madár feltartja a fejét, jellegzetes a teste alsó részének vonalkázása, farkának kettős végződése. A félvirágon álló madár előtt és háta 257 Ltsz.: DGY. 99. átm.: 19 cm. 258 Ltsz.: V. 1921. 51a. átm.: 17 cm, V. 1921. 55. átm.: 17 cm. 259 Kresz Mária 1972. 234. 260 Ltsz.: V. 1931. 205. m.: 22 cm. 26 ' Ltsz.: III. 56. 32. 1. m.: 21 cm. A készítési hely meghatározásának nehézséget mutatja, hogy ugyanazt a bokályt Domanovszky György székelyudvarhelyiként közli 1981. 130. míg Kresz Mária nyugat-erdélyiként. Nagvárad, Kolozsvár vagy Torda meghatározással. 1991. 268. 262 Ltsz.: V. 1905. 9. m.: 22 cm.
