P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)

Nagybányai edények

Nagybányai edények A nagybányai fazekasság a szatmári fazekasközpontok közül a legjelentősebb. Már a XVI. században céhbe tömörültek a városban dolgozó mesterek, ebben bizonyára szerepet játszott, hogy a mesterséghez szükséges nyersanyagok mind előfordultak a város környékén. A közelmúltban Csupor István foglalkozott több tanulmányban is a nagybányai fazekassággal.

86 Legutóbb Debrecen és Nagybánya kapcsolatához szolgáltunk adalékkal.

87 A nagybányai fazekasok legjellemzőbb, legismertebb készítménye a szilke volt, amelyet elsősorban ételhordásra vagy szilvalekvár tárolására használtak. Formai jellegzetességük az erősen gömbölyded test, szájnál szélesebb talp, rézsútosan ívelő szájperem. Fülük a szájperemből vízszintesen indul, majd megtörve hajlik vissza az öböl legszélesebb részéhez úgy, hogy ferde egyenes vonalat alkot annak alsó felével Bár díszítményük viszonylag kevés elemből áll, a csaknem feketének tűnő sötétbarna alapszínen az írókával festett fehér ornamentika nagyon hatásos és dekoratív. A díszítmény egyik jellemzője, hogy a szilkék szája alatt mindig találunk hullámvonalat, amelyet többnyire alul és felül egy-egy csík fog közre, olykor még további vízszintes pontsor is rákerül. Az edények öblének legszélesebb része alatt újból csíkok zárják a díszítményt, olykor ezt is gazdagítja hullámvonal és pontsor. A szilkék fülét ugyancsak díszítették, a kisebbekre vízszintes vonalkázás jellemző, a nagyméretűeken a vonalak rácsokba rendezettek. A legkisebb méretű szilkéken a középtiszai központokban kedvelt váltakozó irányú aszimmetrikus féloldalas ágak ölelik körül az öbölrészt

88 (67. kép). Féloldalas ág váltakozik a nagybányaiak jellegzetes, nyújtott vonalú, belsejében pontsorral kitöltött közepű tulipánjával mutatja a díszítőelem eredeti formáját, hogy a gránátalma ábrázolások egyik megoldását láthatjuk benne

89 (68. kép). A nagybányaiak jellegzetes motívuma, a sajátos tulipán látható a következő szilkén, amelynek belsejét hullámvonal tölti ki, kívül pontsor hangsúlyozza a kettős vonalból kialakított virágot. Háromszög alakba rendezett pontokból kialakított szőlőfürt jelent új elemet, amely, különösen a tányérokon, szintén kedvelt ornamentuma volt a nagybányai fazekasoknak. Ennek az edénynek további sajátossága, hogy a fehér mellett zöld színt is alkalmazott a mester, ami a tulipánokon látható

90 (69. kép). 86 Csupor István 1992., 1993., 1997., 1999. K7 P. Szalay Emőke 2001.135-150. s

»Ltsz.: V. 1944. 12. m.: 11 cm. 89 Ltsz.: V. 86. 146. 1. m.: 14,3 cm. 90 Ltsz.: V. 70. 147.1. m.: 15,2 cm.