P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Hódmezővásárhelyi kerámia
A harmadik kosárka csaknem félgömb alakú, rézsútosan kihajló felső peremét kivéve igen finom zeg-zug vonalas és köríves áttörésekkel díszes 613 (460. kép). Déri György ezredes gyűjteményében egy bokályt tartott nyilván, mint itteni készítésűt. A fehér alapon barna rázott mázfoltos edény viszonylag szűk nyakú, szája kissé összenyomott. Füle enyhén felívelő, alul becsavarodó. Az archaikus hatású és itt igen ritka edényt azért tartottuk fontosnak bemutatni, mert érdeklődésre tarthat számot 614 (461. kép). Viszonylag ritka forma a gyertyamártó, de a hódmezővásárhelyi fazekasok is készítették. A Déri Múzeumban jelenleg egy zöldmázas gyertyatartót kapcsolhatunk ehhez a központhoz, amely teljesen dísztelen, fekvő tégla alakú sima zöldmázas edény peremmel ellátva 615 (462. kép). Ember alakú edényt kettőt említhetünk a múzeum anyagából. A kisméretű nőalakú sótartó korongozott hosszú szoknyás alak, két karjával tartja maga előtt a kettős tartót. Mélyen kivágott blúza sötétbarna, nyakán kék gyöngy, szoknyája vörösbarna, elöl fekete, köténye kék csíkos 616 (463. kép). Nagyméretű miskakancsó az utolsó edény, amelyet a hódmezővásárhelyi edények ismeretében kísérelünk meg műhelyhez kötni. 617 Elsőként arra hivatkozunk, hogy ez a sajátos edényforma a középüszai és alföldi központokból ismert. Ezen edény készítési helyeként az előbbiek - Mezőcsát, Tiszafüred - bizonyosan kiesnek. Az itt készült miskák olyan sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek kizárják, hogy ezt a példányt hozzájuk soroljuk. Az alföldi központok közül a Mezőtúron készült kancsók szintén más jellegzetességekkel rendelkeznek. így jelenlegi ismereteink szerint Hódmezővásárhely marad mint készítési hely. A viszonylag széles fenekű edény testének formáját és arányait tekintve a vásárhelyiek butykoskorsóira emlékeztet. 618 A füle viszonylag rövid, kissé felívelő, vastag. Középen csavart borda erősíti, amelyre úgyszintén találunk példát a vásárhelyi edényeken. 619 Az alak kialakításában felfedezhetünk olyan jellegzetességeket, amelyekkel más ismert darabokhoz hasonlíthatjuk. Először ilyen a menteszárnyak kialakítása. A kabát két széle közötti szabad sávon a mezőcsáti és tiszafüredi miskák kígyói illetve a mezőtúriak virágai helyett gombsor vonul végig, amely a Maksa Mihály munkájának tartott dohánytartóra emlékeztet. 620 Ugyancsak ehhez hasonló a nyakon az ingnyakra utaló festett rész, amelyet itt fehér pontozás szegélyez. Az arc széles, hangsúlyos erős állal, szája hosszú. A szemek kialakítása ismét Maksa Mihály munkájára emlékeztet. A csákó összenyomott, két oldalt domború gombok díszítik (464. kép). 613 Ltsz.: Sz. 1906. 603. m.: 6 cm. 614Ltsz.: DGY. 293. m.: 24,3 cm. 615Ltsz.: V. 91. 98. 1. h.: 11 cm. Gyertyamártót közöl Domanovszky György 1981. 11. 244. 87. kép, ugyanazt Kresz Mária 1981. 82. kép, 1990. 331, 334. 616Ltsz.: V. 1917. 44. m.: 22 cm. Hasonló István Erzsébet 1986. 160. 617 Ltsz.: V. 60. 47. 1. m.: 40 cm. 618 Lásd Kresz Mária 1990. 354, 356, 357. képen szereplő' edényeket. 619 Kresz Mária 1983. 83. 84. 85. kép. 620 Kresz Mária 1990. 366. kép.
