P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Sárospataki kerámia
A sárospataki anyag ismertetését két kérdéses debreceninek tartott darabbal kezdjük. Ugy véljük, hogy a bizonyosan meghatározott edények mellett tanulságos lehet ezek bemutatása is, hiszen ismertté válásuk a későbbi kutatás számára erősítheti vagy cáfolhatja a feltételezéseket, és így közelebb vihet másutt található problematikus edények meghatározásához. Mindkét darab jelenlegi ismereteink szerint a sárospataki kerámia korai időszakával hozható kapcsolatba. Elsőként egy kulacsot mutatunk be. Ezt az edényt eddig a debreceni fazekastermékek közé soroltuk. A hagyományos formájú edény díszítése egyedülálló a debreceni kerámiában, ugyanis domborműves technikával készült 238 (163. kép). Ha feltételezzük, hogy debreceni fazekas munkája, akkor erőteljes sárospataki hatást mutat. Ezek közül elsőként magát a díszítési technikát emeljük ki. Domborműves díszítést ugyan alkalmaztak a debreceni fazekasok is a XIX. század első felében, azonban ez minden esetben a zöldmázas edényeken jelentkezik. A sárospataki korai termékek között a legkiemelkedőbbek a XIX. század elején, 1838-ban és 1839-ben készült fehér színű, domborműves díszítésű céhedények. A debreceni edények között világos alapszínben ez a kulacs az egyeden ilyen díszítésű. Ha a díszítmény rendszerét vizsgáljuk, akkor a jellegzetes debreceni edényekkel szemben ismét idegenszerűséget érezhetünk. A kulacs lapjának szélét követő köríves, középről kiinduló koszorú a hagyományos debreceni mintakincsben nem található, ugyanakkor a sárospataki edények világos színű csoportjában a díszítménynek ez a jellegzetes szerkezete, ezt láthatjuk a későbbi fehér színű kulacsokon is megjelenni. A debreceni kulacs egyes díszítőelemeinek elemzésénél a domborműves koszorút gazdagító írókázott elemek közül a ragyogószerű rozettára és a szőlőfürtre figyelhetünk fel. A sárospataki edények ismeretében azt mondhatjuk, hogy ez azokon nem fordul elő, megtaláljuk viszont a debreceni edényeken, a szőlőfürtöt éppen egy 1835-ös évszámú vörös színű kulacson, így ezek a motívumok a debreceni kerámiához kapcsolják edényünket. Ugyancsak érdemes szemügyre venni a díszítmény közepén megjelenő két emberalakot. Nőábrázolás debreceni edényekről a XIX. század első feléből ismeretes. 1802-es datálású az a tál, amelyen asszony, leány és huszár jelenik meg. 1830-as évszámmal ellátott az a tányérpár, amelyen egy nő alkotja a központi díszítmény főalakját. A debreceni kulacson a nőalakkal szemben egy huszárt látunk. A sárospataki edények között a Lévai József készítette 1839-es céhedényen három huszár jelenik meg. Ha feltételezéseket teszünk, akkor ez a kulacs valószínűleg a debreceni és sárospataki fazekasság között a XIX. század első felében fennálló kapcsolatoknak lehet 238 Ltsz.: Sz. 1908. 1474. Közölve P. Szalay Emőke 1985. 215-6.
