P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Sárközi kerámia
A bajai készítésű edények meghatározása István Erzsébet példamutató feldolgozása révén igen egyszerű. A sárközi központok között addig ismereden jelentős csoportot ő tárta fel. 110 A bajai edények legkorábbi időszakából, a fehér alapon kék festésű csoportból sajnos nem rendelkezünk edénnyel, csupán vörös és fekete alapszínű tál található a gyűjteményben. Ennek ellenében már az első tányér esetében sem egyszerű a helyzet. A vörös színű tál peremén a bajaiak kedvelt megoldását láthatjuk, amikor az alapszínen az alsó festékszínt elhúzzák. Erre jön a felső színréteg, ami itt sárga alapra húzott függőleges fekete vonalakból áU. Ezt a díszített peremsávot kívül sárga és zöld hullámvonal, belül sárga csíkok szegélyezik. 111 A tál öblének díszítménye nagy virágfej rövid száron levelekkel, zöld és fekete színe mellett sajátosságnak tekinthető a kontúrozás (75. kép). Ez a megoldás bizonyos fokig ellentétben áll a peremdíszítmény régies hatásával, ugyanis az ilyen kontúrozott virágos díszítményt viszonylag késeinek tartják. 112 Az ok, amelynek alapján mégis ide soroljuk, hogy az alkalmazott színek - vörös alapon fekete, zöld, sárga - a bajai kerámián fordulnak elő. Teljesen egyértelmű a következő két tál bajai készítése. Az ismertetett jellegzetes peremdíszben a vörös színű tálon fekete vonalakból húzott sávot zöld és sárga hullámvonalak és ívek szegélyezik. Öblében többszörös csíkok között kissé hajló fehér száron szimmetrikus két-két virág, alul a bajai kerámia jellegzetes díszítőeleme, a fűzfaágszerű ornamentum 113 (76. kép). Csaknem teljesen azonos ezzel a következő tál, amelynek alapszíne fekete, díszítményének színei vörös, zöld, sárga és fehér 114 (77. kép). Úgyszintén bizonyos annak a tálnak a készítési helye, amelynek öblében fekete alapon zöld és sárga levelek között két nagy virágfej hajlik oldalra hullámvonalas díszítménnyel. A minta a peremen fekvő helyzetben ismétlődik 115 (78. kép). Az utolsó vörös színű tálon négy fekete virág és sárga-zöld levelek alkotta koszorú, a peremén ugyanezek a virágok levelekkel és fehér pettyekkel 116 (79. kép). A fennálló edények közül egy kis kantát kísérelünk meg idesorolni. A bajai fazekasok nagy számban készítettek ezeket a bajai Mária könnye búcsúra. 117 Az edényke viszonylag keskeny aljú, válla alatt a legöblösebb, ez törés nélkül megy át a széles nyakba, amely felül domború peremben végződik. Az ismert edényekkel ellentétben kevesebb a díszítménye. A virágmotívum sárga kontúrja az első két ismertetett tálra 110 István Erzsébet 1964. 91. 138. 111 Ltsz.: DGY. 509. átm.:24,4 cm. 112 István Erzsébet 1964. 125-126. 113 Ltsz.: DGY. 511. átm.: 32,6 cm. Hasonló István Erzsébet 1964. 9. kép. 114 Ltsz.: DGY. 512. átm.: 32,5 cm 115 Ltsz.: DGY. 513. átm.: 24,2 cm. Hasonlót közöl István Erzsébet 1964. 126. 31. kép. 116 Ltsz.: DGY. 202. átm.: 29,8 cm. Hasonló István Erzsébet 1964. 126. 33. kép. Készítési idejüket a XIX. század végére teszi. 117 Ltsz.: DGY. 24. m.: 17 cm. Felirata: 1888. Hasonló megoldás István Erzsébet 1964. 47. 2-3. kép. Gyűjtési helyként Máriagyűd szerepel, ezért fennáll a lehetőség, hogy Siklóson készült.
