P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Sárközi kerámia
szirmú margaréta a peremen lévő vörös csíkra helyezett pettyekkel és vonalakkal, már találkoztunk vele 93 (60. kép). A margarétánál jóval ritkább gránátalmával díszítettek egy nagyobb méretű tálat. Színeiből teljesen hiányzik a zöld 94 (61. kép). A legnagyobb méretű mórágyi tálon a margaréták mellett gránátalma díszlik eredeti megfogalmazásban. Peremén a karéjos díszítés zöld, fehér és vörös cseppekből áll, amely talán a szekszárdiak ismert megoldását igyekszik utánozni 95 (62. kép). A tálak mindegyikén megfigyelhető volt az ismert jellegzetesség, nagy függőleges rátett fül szolgált felakasztásukra, ezt még a 12-14 cm átmérőjű igen kis tálacskákon is megtaláljuk. Jelenleg az ismert anyag áttekintése során úgy tűnik, hogy a karéjos leveleket virágos színű edényeken, tálon, fűszertartón alkalmazták. Mivel ezek az edények a XVIII. század végén, XIX. század első felében készültek, ugyanazt mutatják, ami más központok stílusában is megmutatkozik. 96 A szekszárdi fazekasságról kevesebb adattal rendelkezünk. Hasonlóan Beczkóyné Révész Agnes adott róla először híradást. Ismételten István Erzsébetre kell hivatkozni, aki a szekszárdi kerámia sajátosságait is meghatározta. Jelenleg Nagy Janka Teodóra foglalkozik a szekszárdi fazekassággal. 97 Bár a szekszárdiak igen változatos edénykészletet állítottak elő, vegyes edényt, mázast és mázadant, tűzállót egyaránt készítettek, ennek ellenére itt is tálak és bokályok a legismertebb tárgyak. A bokályok között jelenleg hármat sorolhatunk teljes biztonsággal ehhez a központhoz. A legkorábbi nagy jelentőségű egy évszámmal ellátott darab. 98 Már ennek is az a talpmegoldása, amely a szekszárdi edények jellegzetességének tűnik, hogy hangsúlyos, szélesedő peremmel ellátott. Díszítésében világos alapon kék-zöld és barna színt láthatunk. Mivel az évszám mellett a készítés helyét is jelöli, teljes mértékben alátámasztja István Erzsébet megállapítását. Viszonylag egyszerű díszítményét három barna kontúrú kék gránátalma képezi, közöttük kék függőleges zegzug vonal 99 (63. kép). Hasonlóan könnyű a helyzet a következő bokályok esetében. A formailag és díszítésében is megegyező két darabot az egyiken látható 1883-as évszám alapján határozhatjuk meg. Sajátos megoldásnak tűnik az edénytest kettős színe, világos nyak és sö93 Ltsz.: V. 94. 104. 1. átm.: 26 cm. Hasonló Domanovszky György 1981. II. 250. 94. kép. 94 Ltsz.: DGY. 407. átm.: 26,3 cm. 95 Ltsz.: DGY. 175. átm.: 36,7 cm. 96 A karéjos levél a debreceni kerámia egyik legjellegzetesebb motívuma, mindegyik stílusában megtalálhatók. Jelentős a számuk a másik két fontos közép-tiszai központban, Mezőcsáton és Tiszafüreden is. Az alföldi stíluscsoportban szintén alkalmazták. 97 Beczkóyné Révész Ágnes 1938. 164-165., Domanovszky György 1942. 12., Kresz Mária 1961. 147., István Erzsébet 1964. 96-97., Domanovszky György 1981. 199., Kresz Mária 1991. 28-29., Csupor István 1992. 36., Nagy Janka Teodóra 1993., Uő. 1994. 17-22. 98 Ltsz.: DGY. 481. m.: 19,8 cm. Felirata: 1865. Szegszárd. 99 István Erzsébet 1964. 99.
