P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)
Bevezetés
Bevezetés A gömöri kerámia a magyar népi kerámia egyik különleges területe, amelynek edényeit évszázadokon keresztül több mint harminc település lakosai alkották, akik cserépedény készítéssel és fuvarozással foglalkoztak. Az itt készült nagymennyiségű kézműves terméknek nagy piacra volt szüksége. Az edények nagy részét évszázadokon keresztül dél felé, az Alföldre szállították. A gömöri edények iránti itteni kereslet oka az volt, hogy az egész Alföldön nem fordul elő ún. tűzálló agyag, amely főzőedény készítésre alkalmas. Munkámban szeretnék adalékokkal szolgálni a magyar népi kerámia ezen fontos és még kevéssé ismert területének feltárásához. Az anyag bemutatása során igyekeztem kiemelni egy-egy tárgyféleség sajátosságait, megragadni az apró eltéréseket, amelyek lehetőséget adhatnak az egyes központok termékeinek elkülönítésére, készítési helyük meghatározására. Mint minden kísérletnek, ennek is vannak buktatói, lehet, hogy az elkövetkező kutatások módosítják vagy megcáfolják feltevéseimet. Nem vállalkozhattam a teljes gömöri kerámia bemutatására, hiszen ezt az ottani kutatók végezhetik el, figyelmem elsősorban a környező alföldi területekre terjedt ki. Munkámban azokra a tárgyegyüttesekre támaszkodtam, amelyek magyar múzeumokban találhatók. A Néprajzi Múzeum és a miskolci Herman Ottó Múzeum nagyszámú gömöri anyaga mellett a Duna-Tisza közén a nagykőrösi Arany János Múzeum közölt anyagát, a Tiszántúlon a Déri Mú-