P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Adatok az Alföldön ismert gömöri fazekasközpontokra

fülük a szájperemből indult és az edény legöblösebb részén kapcsolódott a testhez. A dereski fazekasok nagy számban készítettek vizeskantákat, amelyeket a Hajdúságba, elsősorban Hajdúnánásra és Hajdúszoboszlóra szállítottak. Egy-egy Szent Mihály napi vásárra hat-nyolc szekér is vitte Dereskről Hajdúszoboszlóra a 6-10 literes kantákat. Nagy mennyiségű korsót is korongoztak a dereski és lévárti fazekasok. A csörgős korsók között voltak öblösek és keskenyebb, magasabb formájúak. Szájuk kerek vagy rostélyos volt, fülük lehetett csecses, de sima is. A legegyszerűbb korsókon nincs díszítés. Nagy számban készítettek olyanokat, amelyeknek a száját, nyakának felső részét és a fülét egy darabon sötétbarna színnel vonták be, míg vállukon egyszerű vonalak láthatók. Mázzal olykor a nyakrészt vonták be. Egyik formájuknál a nyak középen kiöblösödött, majd összeszűkült, ez volt a bütykös. Általában zöld színűek voltak, olykor sötétbarna és fekete sávokat csorgattak rajtuk. Kerek szájú, sima fülű, harmonikus edények voltak. Készültek díszesebb korsók is, ezek alakja is eltért az előbbiektől. A korábbiak öblösek rövid nyakkal, fülükön többnyire ivócsecs látható, szájuk rostélyos. A díszítés a test felső részén húzódik, alul több vízszintes vonal és sáv zárja. A minta virágokból áll, amelyek a korai darabokon levelek között állnak, utóbb olykor indán díszlenek. A későbbiekben a virágok az általános fejlődésnek megfelelően egyre naturálisabbakká válnak.