P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Adatok az Alföldön ismert gömöri fazekasközpontokra

A rézolvasztáshoz készített kupa három részből állt. A felső kupa 40 cm magas 15-20 cm átmérőjű henger alakú volt, amelyet alul kilyukasztottak 3-4 helyen. A második darab tányér alakú volt, akkora, hogy a kupa beleilleszkedjen. A kupába helyezték a piplócnak nevezett rézásványt, majd beleállították a tányérkába, végül ráhelyezték a harmadik darabot, a védőkupát, amelynek nagysága akkora volt, hogy magába fogadhassa a kupát és a tányérkát. A szászok jól fizettek értük, ezért szívesen csinálták. A földesúrnak is volt haszna belőle, ugyanis a fazekasok az agyagért és a tüzeléshez szükséges fáért egyaránt fizettek. A hagyomány szerint az 1840-es években kezdett hanyatlani a kupakészítés, majd a szabadságharc után teljesen megszűnt. A lévárti fazekasok fokozatosan visszatértek az edénykészítéshez. A kupamijelés megszűnése után már nem ezt az agyagot használták a fazekasok, és az égetéshez is kevesebb fa kellett. A lévárti fazekasok eleinte csak serpenyőket készítettek tűzálló agyagból, ezt dudus serpenyőnek nevezték. Nevét a nyeléről kapta, amely általában 15 cm hosszúságú volt, úgy alakították ki a formáját, hogy a tenyérbe jól beleilleszkedjen. A serpenyő aljára három lábat ragasztottak. Erre azért volt szükség, mert szabad tűzön használták. Nagyságuk szerint megkülönböztettek egy embernek valót, két embernek valót. A nagy 10 literes darabokat két füllel látták el. A serpenyők mély tálhoz voltak hasonlóak. Oldaluk enyhén kihajlott, peremük kidomborodás után kissé behúzott volt. Széles, vastag fülük a száj peremből indul ki. Eleinte mázatlanok voltak, a mázas darabok később jelentek meg. Mindig a belsejüket vonták be mázzal, amelyet többnyire csorgatással vittek a felületre több színben, kívülre néhány elszórt mázfolt került. Hasonló formája volt a csíkszűrő tálaknak. Ezek a két fülű edények abban különböztek a serpenyőktől, hogy rövidebb lábuk volt, aljukat kör alakban, oldalukat háromszög alakban elhelyezkedő lyukak törték át. Általában egyszínüek voltak, olykor látható rajtuk egy-egy folyatott mázcsík. Fehéres samottos agyagból nagy számban készítettek különféle főzőfazekat, amelyek közül a legkisebbek félliteresek voltak. 15 li-