P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Kutatástörténeti áttekintés

Kutatástörténeti áttekintés A kerámia szakirodalom áttekintése során azt állapíthatjuk meg, hogy a gömöri kerámiával esetlegesen foglalkozott a kutatás. Az általános magyar népi kerámiával foglalkozó munkákban a gömöri cserépedényekre vonatkozóan rövid összefoglalásokat találunk. A kerámiakutatók közül elsőként Domanovszky Györgyöt említjük, aki először adta a magyar népi fazekasság történetének, központjainak áttekintését. Munkájában megfogalmazta a fazekasság azon csoportosítását, amit a mai napig érvényesnek tekintünk. A gömöri fazekasságot, mint bizonyos fokig egységes műhelycsoportot említette, Süvétét, Mellétét, Gicét, Licét, Osgyánt és Zsaluzsányt sorolta fel. Díszítményeik közül egyedül a papírsablon használatát jegyezte meg két süvétei korsó képét közölve. Felsorolásában Rozsnyó, Rimaszombat, Jolsva, Murány és Pongyelok azon központok, amelyek az előbbiektől eltérő stílusú termékeket állított elő, itt a habán telepek hatására utalt.

5 A magyar népi kerámia c. munkájában a felvidéki fazekasságról szólván két csoportot különböztetett meg, a bakabányai és a gömöri kerámiát. Röviden összefoglalta a gömöri csoportjellemzőit, amely azonban erősen egyoldalú, mert csupán a díszítéssel foglalkozott. Megemlítette, hogy a változatos alapszínű edényeken megjelenő ornamentika stilizált növényi jellegű, eleinte írókával készült, majd a XIX. század végén megjelent az ecsettel történő festés és a papírból kivá5 Domanovszky György 1942. 18-19.