Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

A Debrecen szó olvastán eszébe jut 1796 márciusának egyik reggele, amikor batárba ültek és elindultak, hogy beírassák őt a Református Kollégiumba. Nem volt még hat éves, így hát érthető, ha tiltakozott ellene. Igaz, anyja és gyámja, hogy kíméljék a zord kollégiumi élettől, a közelben béreltek egy házat, 1800-ban pedig a kollégium szomszédságában vettek egyet, ahol dajkájuk, Panna néni gondoskodott róla meg testvéreiről. A kisebbik szobajutott neki, de legalább egyedül volt és zavartalanul álmodozhatott. Milyen jó volt itt Cornelius Nepost olvasni és általa Hellász szabad, dicső és honszerető hősei közé képzelnie magát. S milyen élvezetes olvasmány volt Haller Hármas Istóriája, melyből különösen Trója vesztének leírása ragadta meg. E történetek keltette álmok voltak menedékei a világ durvasága elől. Tizenhárom évet töltött a Kollégiumban, de nem szerette. Idegenek voltak számára a szigorú iskolai rendszabályok éppúgy, mint a diákok vaskos tréfái. Később pedig, amikor már nemcsak az érzései, hanem az esze is vezette, jobban tetszett neki Kazinczy iskolája. Bármennyire is kiváló protestáns tudósok és jó nevelők voltak Budai Ézsaiás, Szilágyi Gábor, Sárvári Pál és Ercsey Dániel, hatásuk nem volt mérhető a széphalmi költőével. Ö Kazinczy tanítványa szeretett volna lenni, s a mester már 1808-ban, első levelében választásra kényszerítette: vagy Debrecen vagy ő. 7