Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

1815 március végi éjszaka. Kölcsey Ferenc az asztalánál ül. Az asztalon papírok: versekjegyzetek, gazdasági iratok... Mellette utazóládaként szolgáló kelengyeláda, majdnem tele. Csomagol. Csekére költözik. Testvéreivel úgy egyeztek meg, hogy az övé és Ádámé lesz a csckei birtok. Itt hagyja hát Álmosdot, amely talán kissé unalmas falu, de mi várja Csekén, amelynek fekvése ugyan szép, de a mostani lakhelyénél is elzártabb. Ahogy pakol, újabb és újabb emlékkép villan fel a fejében. Gyermekkora Almosdja elhanyagolt bihari falucska volt. A falu közepén nádas tó. Az egyik oldalon állt a Kölcsey-család kúriája, a másikon a nagy hatalmú alispáné, Péchy Imrééké. Apjáról nem sok emléke maradt, hisz még csak hat éves volt, mikor meghalt. Középbirtokos nemesként sem gazdag, sem szegény nem volt. A családi emlékezet szerint büszke volt ősi, Ond vezértől való származására. Péchynek különösen sokat köszönhet. Igaz, apja, Kölcsey Péter halála után nem vállalta a gyámságot, de tanulására mindig különösen ügyelt. S anyja, Bölöni Ágnes halála után is ő intézte ügyeiket. Péchy tekintélyes ember volt: a debreceni kollégium főgondnoka, 1913-tól pedig alnádor. Neki köszönhető, hogy Álmosd eldugottsága ellenére is lakható hely volt. 5