Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

A birtokos 1813-15: az álmosai családi birtokon élt és gazdálkodott. 1814: meglátogatta péceli birtokán barátját, Szemere Pált. Nála marad kb. fél évig, s közben megírták a Kazinczyt támogató Felelet a Mondolatra című röpiratot. 1815: Szatmárcsekére költözött, a Kölcsey-testvérek birtokmegosztásakor ő kapta a csekei birtokreszt. Az Álmosdnál elzártabb helyen eleinte nagyon rosszul érezte magát, Kállay Bécsbe hívta, Pestre is szívesen költözött volna, sőt még Debrecen is megfordult a fejében. Később már birtok- és családi ügyei nem tették lehetővé számára a költözést. Ádám öccse halála (1827) után Kölcsey gondoskodott sógornőjéről és unokaöccséről, Kölcsey Kálmánról, akihez megírta életelveit összefoglaló művét, a Parainesist. Szatmárcsekén 1823. január 22-én fejezte be a Hymnust, melynek nemesmásolata a kiállítás kiemelt helyén látható. 1826ban megírta a Nemzeti hagyományok című értekezését. A közéleti ember 1829: megyei tisztviselő lett: Szatmár megye aljegyzője, majd jegyzője. Szabadelvű beszédei nagy feltűnést keltettek Nagykárolyban. 46