Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

Mennyire bizonytalan mindenben! Vajon könnyebb lesz-e tisztán látnia Csekén? Egy biztos, itt már nem maradhat. Almosd, a mi unalmas Almosdunk kipusztult. Gazdálkodni fog és írni. Nem is oly rég még csak reménytelenül sóhajtozott a boldog élet után. Tudta ugyan, hogy az boldog, aki igazán él, aki az erőt, melyet a természettől vészen, munkára fordítja, de mégis úgy érezte, hogy ez sohasem adatik meg a számára. Most azonban egyre inkább érzi a kötelékek, a kötelességek fontosságát. S neki nincsenek köteléki, az Epicurusi Cynismus még elvette azt is, hogy érezni tudjon. Ezért szállja meg néha lelkét a tompaság. Pedig csak az lehet boldog, kinek sok köteléki vágynak az életben, kinek sok kicsinység azok által fontos leszen. Igaz hogy nehezebbenfogja majd a' sors' viszontságait 's egykor az elválást szenvedni de élt, de élt 's egy pillantatnyi keserv, mi az évekig tartott boldogsághoz képest? Talán az is a baj, hogy túlságosan irányítana akarta sorsát, nem tudta elfogadni, amit hozott neki. Talán jobban meg kellene becsülnie a jelentéktelennek tűnő mindennapokat. Elfogadnia, hogy minden gondolat és álom ide györezik. Hagyjuk sorsunknak, hogy akarjon, hogy munkáljon. Hajdan csapongó phantasiával 's lángoló kebellel azt mondánk, hogy szabadok vagyunk, 's délczegségünkben hodithatatlanoknak tartánk magunkat... Ideje, éreznünk a' jármot, 's ezen érzés a' mint egyfelől aláz és lever, úgy más felöl nyúgodttan tanít tűrni 's magunkat megadni. 31