Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

Ahogy e verssorokat pergeti magában, eszébe jut, hogy már 1813 októberében mennyire világosan látta: eddigi eszményei, olvasmányai nem segítenek eligazodni a világban. Ellenségesnek tűnt a világ. Az álom nem fért össze a valósággal, a képzelet szabadsága a minden-napok kötelékével. Ma sem teljesen biztos összeilleszthetőségükben. Mintha nem teljesen a múlté lenne az a meggyőződése, hogy a tapasztalat minden szépet és jót megöl. Jaj, az embernek, hogy az évek szaporodásával egyre nő a tapasztalatok és egyre csökken az álmok fontossága: mikor eloszlik sütő heve előtt a sötéttiszta, s nem többé fantáziáink bájképeit, csak azt látjuk ami valósággal van... Mennyire készületlenül érte őt a valóság! Tizenkilencedik évemet töltém, midőn Debrecent elhagyám, ismeretlen a világgal, ismeretlen önmagammal, csak azon körben álmodozhattam, melyet könyveim között vontam magamnak, s ezt végtelennek és áthághatatlannak tartottam. Kiléptem végre. Gyermeki, deszépplánumok lettek semmivé; nem volt emberem ki értse a forró ifjút. Talán ezért határozta el már 1810-ben Pesten, hogy végleg Almosdon telepszik le, hisz akármilyen kilátástalan is a vidéki 13