Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

megelégedéshez. Nagy tömegekre és széles, világos formákra ébredtem. Öntudatlanul ezt csináltam, mint az egyetlen őszinte és korszerű lehetőséget. A jó konzervatívokon keresztül akaratlanul elérkeztem ahhoz a szobrászati fölfogáshoz, amit modernnek hívnak. Senkitől nem tanultam, senkit nem utánoztam, törvényszerűen követtem ezt az utat." 1906 novemberében nyert felvételt az École des Beaux-Arts-ba. Előbb Antoine Injalbert (1845-1930), majd Jules Clement Chaplain (1839-1909) tanította. Az akadémiai tanulmányok mellett sok időt szánt a múzeumok, terek, parkok és a képzőművészeti élet tanulmányozására. Chimay hercegnő ajánlatára megfordult Rodin-nél is. Párizsi „hét modellje" a szállásadó Duchéne család volt. Megmintázta Arlette-et, Marthe-ot, Raimond-t, Madame és Henri Duchene-t, majd 1907-ben Héttagú család, fejek című első plakettjét. Rajtuk kívül Caraman-Chimay hercegnővel, Madame Lambert-rel, Judith Lessale-lal stb. tartott kapcsolatot, s egy-egy gipszszoborral ajándékozta meg őket eljöttekor. 1907 februárjában érkezett vissza Budapestre. Az orvostani intézetben, Beszédes László szobrászművésznél, majd az Ilona utcában lakott, Sassy Attilával együtt. 1908-ban jelentkezett először a Műcsarnok kiállításán. Idejét megosztotta Pest és Debrecen között, majd 1908-ban rövid időre Firenzébe ment. 1909 tavaszán készítette el a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara arany-, ezüst-, bronzplakettjét. A munkáért kapott 60 korona is hozzájárult újabb külföldi útjai költségéhez. 1909 májusa-augusztusa között ismét Párizsban tanult, a Julián Akadémián. Innen 1909 őszén érkezett Firenzébe, régi vágya volt ugyanis a kőfaragással megismerkedni. Már 1906-ban, Párizsban szeretett volna vésőket venni márványfaragáshoz. Ez a vágy, ez a program a kor más fiatal művészeiben is élt, így Beck Ö. Fülöpben, Vedres Márkban. Kő- és márványfaragást pedig igazában Firenzében lehetett tanulni. Itt hatottak elementáris erővel Vedresre 1902-ben a Palazzo del Bargello szobrai. Medgyessy 1908-as, 1910-es firenzei útjának eredményét később így összegezte: „Párizs után (1905-/907) sikerült még néhány hónapra Firenzébe (1908) is eljutnom, ahol Michelangelo nagy márványvázlatai világosan megmutatták az utat a kőfaragás felé, hihetetlen táplálékot adva a fantáziának. Közben az etruszk múzeum második otthonommá lett. Nyersek és finomak egyszerre ezek a régiek." 1909 őszétől 1910 tavaszáig a firenzei Művészeti Akadémia akt-szabadiskolájában tanult. A nagyvonalú formaképzésre Donatello szobrai figyelmeztették, a kőszobrokban rejlő erőre pedig Michelangelo művei. Itt kötött barátságot Vedres Márkkal és a Firenzében tanulmányúton levő magyar művészekkel, akikkel a trattoriákban megvitatták a szobrászat legizgalmasabb kérdéseit. Legtöbbet az etruszk művészetről beszéltek, hiszen mint írta is - az etruszk múzeum mindennapos látnivalót kínált, s itt, a városban dolgozott annak az Adolf Hildebrandnak tanítványköre, aki A forma problémája a képzéművészetben című könyvében első ízben hívta fel a figyelmet (1893-ban) az etruszk, az egyiptomi és az archaikus görög művészet tanulmányozására. A XIX. század művészete kifulladt, Rodin impresszionista hatásokat kereső, festői szobrászata egyszeri, utánozhatatlan, folytathatatlan - egyszóval: zsákutca. Medgyessy a magyar művészek között az elsők között jött rá, hogy a XX. század csak a régi koroktól újulhat meg.