Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

Mit kapott a gyermek Medgyessy Debrecenben, a kollégiumban? Szerinte a képzőművészet terén nem sokat. „Gimnáziumban az órák alatt többet firkáltam, mint figyeltem Ovidiust és Homéroszt illusztráltam, torzképekkel [...] Sokat rajzolgattam, és örültem, hogy fejlődik ez a képességem. Egész természetesnek találtam, hogy az egész kollégiumban én tudok legjobban rajzolni - rajztanáromat is beleértve (Bosznait) -, ez volt a meggyőződésem, épp ezért nem is jártam semmiféle rajzórára, még görögpótlóra sem. [...] A tíz évvel idősebb unokatestvérem (Gulyás Károly), aki rajztanárnak készült, folyton rajzolt-festett, az udvarunkban lakott. Semmi munkája nem tetszett. Az ő példája véglegesen elrettentett a festőiskolától. Meg voltam győződve, hogy ott csírájában kipusztítják a művészi képességet." Visszaemlékezései szerint Jankó János kalendáriumokban látott menyecske-rajzai fogták meg leginkább. Eredeti festményeket is látott azonban közvetlen környezetében: a családi ház falát Orlai Petrich Soma olajképe és egy 1816-ból származó pasztellportré (talán Kiss Sámuel műve) díszítette. Önéletrajzában „művészettelennek" nevezte környezetét - valóban ilyen volt? Nem, a fiatal Medgyessy túl szigorúan ítélkezett. A család kulturálódására, felfelé törekvő igyekezetére jó példa nagybátyja és nagynénje (egyben keresztanyja), Medgyessy Gábor és Erzsébet, akik külföldet jártak, nyelvet tanultak a XIX. század közepén. Édesapja zenélt, és fiait is tanította hegedülni. A kollégiummal szemben laktak, amely messze sugárzó kulturális szellemével, hagyományaival és méltóságteljes külsejével egyaránt hatott az ifjú Medgyessyre és Móricz Zsigmondra. Legszebb gyermekkori emlékeinek színtere a debreceni Református Kollégium volt. A Nagytemplom, a Kollégium, hazánkban egyedülállóan szép, harmonikus, klasszikus homlokzata egy életre kiható vizuális élményt jelentett Medgyessynek. Különösen vonzották a kapu és ablakívek záróköveit díszítő klasszikus ízű, görög bölcsféléket ábrázoló szép, monumentális, nagy kőfejek, Franck Lőrinc ún. Minerva-fej szobrai, amelyek 1816-ban készültek a helyszínen. A kollégiumi Botanikus kert, a Paptava, az Emlékkert a gályarabok emlékművével és Marschalkó János Haldokló oroszlánjával, s távolabb, a Kollégiummal átellenben levő Csokonai-szobor - Izsó Miklós remeke - egészítette ki ezt a hatást. Hihetetlen, de se Medgyessy, se Móricz nem szentelt soha egyetlen sort sem ennek a szobornak, pedig biztos, hogy mindkettőjükre nagy hatással volt. Jelentős képzőművész ekkor még nem élt Debrecenben, csak néhány közepes képességű festő: Bakoss Tibor, Pálffy József, Istvánffy Gyula, Rajzó Miklós és Tóth András „akadémiai" szobrász, kismester. Tóth Andrást, Tóth Árpád édesapját ismerte ugyan Medgyessy, de nem sokra tartotta, nem tanult tőle. 1899-ben érettségi után - szülői rábeszélésre - Budapestre, az Orvostudományi Egyetemre jelentkezett. 5 Medgyessy Ferenc érettségi képe