Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)
(A síremléket később eredeti formában is bronzba öntötték, ez lett 1959-től Medgyessy síremléke a Kerepesi úti temetőben.) A szobor modellje Czellár Katalin volt, aki ezt írta: „szüksége volt egy szépen hulló lepelre, s emlékezett rá, hogy egyszer nálunk látott egy szép, sötétbordó selyemterítőt, ami még a dédmamámé volt. El is vittem neki [...] s azontúl az volt rajtam mikor mintázott. S mindig igen nagy gonddal rendezgette el a lepel redőit. Tizenöt-hússzor álltam." Legszebb művei egyike a Medveczkyné síremléke, amelyet 1941-ben a Farkasréti temetőben, 1956-ban a balatonfüredi Tagore-sétányon helyeztek el, újrafaragva. Sírszobor és parkdíszítő alkotás ugyanaz a mű, de lehetne egy kulturális intézmény (zeneiskola, művelődési ház, könyvtár) eszmei rendeltetését allegorizáló szobor is. Az ülő, lanton játszó nő a költészet, a zene múzsája, akinek lepelszerű ruhája alig takarja el a test érzéki szépségét. A mű bronz változata a Medgyessy Múzeum udvarán áll 1982 óta. A terem nagy részét középületekre, kutakra szánt, megvalósult vagy meddő relieftervei foglalják el, többnyire a harmincas években készült történelmi ábrázolások. 1933-ban készítette a már említett debreceni banképület reliefjeit. Medgyessy három parasztfejet és négy domborművet mintázott kolozsvári homokkőből. Amikor megtudta, hogy domborművei az első emelet magasságába kerülnek, ezt írta: „álló alak nem töltötte volna ki a teret, olyan kicsi lett volna, hogy 8 méter magasból elveszett volna. A debreceni Nemzeti Bank szobrai erőszakolt dolgok [...] a tervező építész kétbalkezű rendelkezése folytán. Természetes, hogy zsugorítva kellett adnom az alakokat, hogy mennél jobban látszódjanak alulról. Ezért van a vastagságuk is. Faragás közben folyton leszaladgáltam az utcára az emeletről megnézni, látszik-e már valami egyáltalán." A méreteket, a léptéket, az épület és domborművek egymáshoz való arányát illetően teljesen igazat kell adnunk Medgyessynek, de a négy dombormű még így is főművei egyike. Kis méretben is monumentális, igazi, jellemző Medgyessy-alkotás. 1933 nyarán, a helyszínen faragta a négy, 50 x 70 cm-es domborművet. Felesége így idézte fel később munkáját: „heteken át otthon laktak a Bethlen utcai házban, a művész szorgalmasan eljárt dolgozni [...] a kőbe egyszerűen, pillanatok alatt kék ceruzával lerajzolta a figurát, és nyomban nekiállt faragni a vésővel![...] órákig fent állt az állványon, a helyszínen faragta." 1938-ban nyerte meg a Pénzintézeti Központ pályázatát a Szüreti menette\. Az első 1938-as változat antik domborművek hatását őrző és továbbvivő csoportkompozíció: rajta lepelbe alig burkolt nőalakokat és férfi aktokat jelenített meg, akik antik kancsókban bort visznek s az egyik fiú pán sípot fúj. E mű bukolikus hangulatával szemben egészen más világot áraszt a pár hónap múlva készített második változat. A változásról így nyilatkozott a művész 1938-ban: „A pályázatra, mivel olyan művet kellett csinálni, amely a pénzgyűjtést és szerzést ábrázolja - egy szüreti menettel vettem részt. Meztelen emberek hordták a szőlőt, taposták musttá és táncolták az esteli csárdást. A bizottságnak az én domborművem tetszett a legjobban. Csak egyet kértek: ne legyenek az alakok meztelenek, öltöztessem fel őket valami magyaros ruhába. Megpróbáltam. Debreceni gatyát, bőujjú inget, szoknyát húztam az alakokra, a lábukra meg ráncos csizmát, papucsot. Sikerült, még jobb volt, mint az első". 1940-re valósult meg a mű a Szabadság téri Pénzintézeti Központ falán, 3,5 x 10,5 m-es méretben (2005-ben restaurálták). E reliefjén érvényesült legtisztábban a 32
