Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)
biedermeier íróasztala, komódja, erdélyi gyűjtés eredménye volt a sok hímzés, szőttes, kerámia (ezek között XVIII. századi is akadt). László Gyula 1968-as könyvében részletesen leírta a Százados úti lakást, a műtermet. Sajnos, a műtárgyak, a bútorok nem kerültek közgyűjteménybe, de az archív fotók őrzik hangulatát. Az őt ábrázoló portrék közül Sassy Attila 1911-es művét mutatjuk be. Pasztellképei életrajzi vonatkozásúak, Debrecenre, galíciai, mártélyi tartózkodására és nyaralásaira utalnak (Athén, Raguza, Várnai strand). „Főszereplők" itt is a szobrok: emlékműtervei, aktjai, nő alakjai: a meg nem valósult Ősmagyar (1941), és a reformátor szobrok gipsz tervei, Csokonai Pantheonjába szánt női alakja. Érdekes a Mackós kútterv története: 1926-ban készített vázlatot Debrecennek, amely csak 2000-ben valósult meg: a Városháza mögött áll (1956-tól helyeztél el első változatát a budai Fő utcán). Műtermében állt még két kedves aktja a Nelliről mintázott Akt almával (1948) és a Haját csavaró nő vagy ahogy Móricz nevezte: a Debreceni Venus (1954). Az elsőt Sopronban (1949), majd Debrecenben állították fel (1986), az utóbbit haraszti kő változatban Hódmezővásárhelyen (1956), bronzban pedig Debrecenben (1981) avatták fel. (Helyszűke miatt ezek kisméretű tervei a tízes terem köztéri alkotásokat bemutató egységében kaptak helyet.) Itt látható Czellár Nelli testvéréről, Agáról készített egész alakos alkotása is. Szinte valamennyi szobában látható ceruza- és tollrajz, így a hetes szobában is. Ezek részben „szabad", önálló rajzok, részben mozdulattanulmányok. (A hagyatékból hatszáz lapot és 53 füzetet kapott a Déri Múzeum.) Medgyessy így nyilatkozott a szobor-dombormű és a rajz kapcsolatáról önéletrajzában: „ Talán nincs is szobrom előzetes rajz, vagy rajzok tömege nélkül. Sok mindenbe belevilágítanak [...] a rajzból lesz a dombormű, a domborműből a szobor - egyik a másikat táplálja. [...] Évtizedek jöttek-mentek, míg rájöttem, hogy szobrász leszek, és hogy rajzaimon keresztül leszek azzá. Pedig közben már orvos is lettem, aztán meg egy merész kanyarodással festőnek készültem, míg végre befutottam szobrásznak - folytonos rajzolások között. Tetszett az nekem, hogy simogatja szemem keresztül-kasul a tárgyamat, a modellemet, úgyhogy mire megmintázásra kerül a sor, én már megismerkedtem a modellem teste formájával. Ezerszámra menő rajzom a tanúja. Hogy miért lettem inkább szobrász, mint festő? Talán azért, mert míg a festmény mozgást is ábrázolhat, addig a szobor jórészben csupa mozgásból áll. Ez pedig mindig magával ragadott. Mennél vehemensebb, annál inkább. Egész az extázisig. Mert a rajzok csak jelzések, futó vonalak, mint a gyorsírás." Hogy a rajzokat Medgyessy milyen sokra becsülte, ezt bizonyította „Száz rajz"-ának 1957-es kiadása, vagy „Eletemről, művészetről" című könyvének számtalan nyilatkozata. A rajzok jó része kapcsolatban áll reliefjeivel, szobraival, emlékoszlopaival, síremlékeivel, plakettjeivel. A grafikai előzmények mutatják a szobrok, emlékműtervek, reliefek változásait, segítségükkel mintegy folyamatban látjuk egy-egy mű készülésének, alakulásának többéves történetét. így van ez az aktoknál, amelyek néha több évtized múltán valósultak meg, vagy díszkút terveinél. A teremben egészalakos női portrékat (Gádorné, Schlotterné) és aktokat látni (1937-es Ülő aktja, 1955-ös Napozó nője). A nyolcas szobában a portrék kaptak helyet. Erről a műfajról így írt: „Megélhetési szempontból a portrémegrendelések is hálásak szoktak lenni. Néhány kivételtől eltekintve nekem ez a műfaj mindig a legtöbb bajt és nyűgöt hozta. Ezért hát elkerültem, ha lehetett. 29
