Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

Az ötödik szoba a tánc tematikáját bemutató alkotások terme. 1912-ben készítette első Táncolók című domborművét, amellyel elnyerte a budapesti Művészház ezer koronás díját. Négy táncoló női aktot és az őket kísérő furulyázó fiúalakot jeleníti meg. Valójában azonban egyetlen nőalakot ábrázol elöl és hátulnézetben, kissé oldal- és teljes oldalnézetben. A mozdulatok egymásból bomlanak ki, lényegében egy körforgás négy fázisát fogta meg az alakok mozgásában. Modellje Buszia Etel délszláv típusú szépség volt, alakjában a tánc extatikus heve öltött testet. A mű mégiscsak nyugodt, bukolikus hangulatot áraszt, ezt a fiúalak nyugodt, statikus függőleges, valamint a sokféle mozgás egységes ritmusa, nyugalommá szelídülése eredményezi. Táncábrázolásaira a görög tanagrák hatottak, „amelyeken a ruha nem is annyira a valóságot, mint inkább a ritmust, a muzsikát szolgálja" - írta. 1923-ban készített egy dombormű kettőst. Az egyiken fatörzsön ülő sípoló faunt ábrázol (arca önarcképszerű), aki előtt egy szép testű nimfa ropja a táncot. Másikon a faun táncol groteszk mozdulattal s az álló nőalak harmonikázik. A dombormű címe: Táncoló nő, a férfi fújja, valamint Táncoló férfi, a nő húzza. 1927-ben Rabinovszkyné Szentpál Olga (a modern magyar mozgásművészet megteremtője) tánciskolájának falára készítette el háromalakos Táncolók című domborművét, amely egy szembe-, és egy oldalnézetű, különös, archaikus mosolyú táncoló leányt és egy faunszerű, groteszk mozdulatú, háttal álló férfialakot ábrázol. Ez a figura Medgyessy művészetének legmozgalmasabb, extatikus alakja. E domborműveken az etruszk művészet és az ógörög tanagrák közvetlen hatása érződik. Felfedezni ezt az alakítás módjában, a mintázásban, a jellegzetes etruszk vigyorban, különösen a férfialak groteszk megjelenítésében. 1923-ban készítette a 100 cm-es Kis táncosnőt, amely rokonságban áll a Kr. e. IV. századi klasszikus görög szoborral. Táncba lendülő, kezét széttáró, ruhás nőalakot ábrázol, a drapéria azonban nem el-, hanem felfedi testének szépségét, s redőivel követi annak muzsikáját. Feje előre biccen, harmonikus zártságot alkot karjával. (Ez a műkő szobor nem itt, hanem a kiállítás műteremen részében látható.) 1934-es kisméretű Táncosnője e téma továbbfejlesztése. A karokat és lábakat kiszabadította a lepelből, a testet karcsúbbá tette. Húsz év múlva, 1954-ben az 1923-as és 1934-es mű ötvözetéből mintázta meg a köztéren (előbb a budapesti Izabella, majd Kálvin téren, jelenleg a Madách téren) elhelyezett változatot. A hatos, nagyméretű szoba a Százados úti műtermet idézi szobrászszerszámaival, bútoraival, kedves tárgyaival. Medgyessy életében a műtermet - saját munkáin kívül köztéri szobrairól készült fotók és népművészeti tárgyak, útjairól hozott természeti ritkaságok, emléktárgyak díszítették. Délszláv és üzbég hangszergyűjteményén kívül itt, a galéria falán függött az a fűrészhal-fűrész, amelyet Galíciából hozott magával, valamint az óriási Seychelles-diómag, négyszarvú koskoponya. Itt függtek legszebb pasztellképei, valamint Sassy Attila korai Medgyessy-portréyA. és Gábor Móric Medgyessy a Szent Istvánszobrot mintázza című olajfestménye. A római oszloptöredékeken kedves szobrait tartotta. Csillagászati távcsöve hol a műteremben, hol a tornácon állt. A két szoba már Mária ízlését is tükrözte turkesztáni, üzbég selymeivel, szőnyegeivel, ötvöstárgyaival. A meghatározó azonban Medgyessy ízlése és gyűjtőkedve volt. Régi családi örökségéből származott