Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

Medgyessy Ferenc és felesége Mária a Déri téren felállított bronz lovas szoborral nő kő változatát, valamint az 1922-beli Lovast A két kőszobrot Medgyessy adta letétként, „ráadásként", a Lovast Koltai Mátyás, a Magyar Aszfalt Rt. vezérigazgatója vette meg a Déri Múzeum részére. Bent a múzeumban a Támaszkodó nő és az Önportré plakett képviselte Medgyessyt, valamint - az irodalmi kiállításban - Ferenczy István Csokonai-szobráról készített másolata. Szülővárosának érdeklődése végre feléje fordult, úgy érezte, érezhette, hogy hazatalált. Köszöntésére az Ady Társaság egyik vezető irodalmára, Kardos Pál vállalkozott, akinek szép írása kellően hangsúlyozta a debreceni eredőket, valamint Medgyessy országos jelentőségét. A harmincas évek első felének terméséből, a faldíszítő alkotások sorából ugyancsak debreceni műveket kell kiemelnünk, méghozzá időrendben elsőként az ugyancsak a Déri téren látható domborműveit. A nagy ütemű városiasodás révén a harmincas évek elején egységessé vált a volt Paptava környéke. A Déri Múzeum után felépült a Postapalota, majd 1932-1933-ban a Nemzeti Bank. Ennek az egyszerű, teraszos kiképzésű épületnek a tervezője alkalmazkodott a téren már meglevő Medgyessy-művekhez, s ugyancsak a szobrászt kérte fel a plasztikai díszítésre, az épületszobrászati munkára. Időközben fontos változás állt be magánéletében: 1931 májusában házasságot kötött Marija Alekszandrovna Gyakonovával, aki így mesélte el az Egy házasság történetét: „1920-ban maradtam özvegy. Első férjem harminc éves volt, magyar hadifogoly. Vele jöttem el Magyarországra, itt halt meg mellettem. Csorba említette Ferinek, hogy majd összehoz, majd: holnap. »Semmi holnap! - mondotta erre. - Még ma! «így kerültünk össze. Kértem, kerítsen állást nekem, tudna-e valamit. Igen - felelte -, jöjjön hozzám feleségül." A változást jelezték az egyre gyakoribb vásárhelyi, debreceni, majd külföldi nyaralások is. Máriát különösen izgatta a magyar sztyeppe, mert Taskent környékére emlékeztette. Medgyessy arcában meg az kapta meg, hogy „olyan kék szeme van, mintha messzire nézne az orosz pusztákon". Móricz Zsigmond és Káplár Miklós ösztönzésére mentek a Hortobágyra, 1933-1934-ben. S bizonyára Mária rajongása, utazási kedve is hozzájárult, hogy 1933-ban elfogadta a debreceni Városi Tanács meghívását, s a Hortobágyon nyaralt, dolgozott, július végétől. Mátán, a biztosi lakásban laktak. Itt rajzokat, vázlatokat, szőnyegterveket készített a puszta állatairól. Felesége is kedvet kapott a művészethez: a szobrász és Mária rovásírással díszített szőnyegei a Magyar Képírók tárlatán szerepeltek 1939-ben. Medgyessy Mátán, Debrecenben, a nyaralások közepette is állandóan dolgozott. 1934 tavaszán az Ady Társaság Kodály-ünnepére készítette el Kodály plakettjét és érmét, s részt is vett azon a Kodály-hangversenyen, amelyen Kodály-est Debrecenben feliratú plakettjei voltak a belépőjegyek. 1934 júniusában a Református Kollégium udvarán látta a híres 17