Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

Medgyessy e korai szakaszára az egyenletes fejlődés, a következetesség, az egyéni hang megtalálása a jellemző. A harminckét-harminchárom éves művész mással össze nem téveszthető egyéni stílust alakított ki, amelynek egyik jellemzője: kőszobrainak monumentális egyszerűsége, tömbszerűsége. Faragótechnikáját így méltatta Lyka: „A kő nála valóban kő marad, amelyet vésőjével (mindent saját kezűén vés) gyakran csak álla rustica szokott megmunkálni, hogy kőszerűsége még beszédesebb legyen. De van-e mindennek valami mélyebb célja? Bizonyára van. Mert ha jeles tehetség ilyen módon sáfárkodik az ő anyagával, olyan sajátságokkal tetézheti művét, amelyek kétségtelenül művészi hatásúak: lapidáris egyszerűséggel, a nyugalom, rend, organizáltság, tömör egyszerűség, szunnyadó erő és örök változatlanság sugallásával vagy éreztetésével." Medgyessy 1912-ben készítette az első, táncotokat ábrázoló domborművét, amellyel elnyerte a budapesti Művészház ezerkoronás díját. 1910-től kapcsolódott be a Művészház tevékenységébe Rippl-Rónai József, Egry József, Lyka Károly, valamint Sassy Attila ösztönzésére. A Kristóf téri kiállítóhelyen rendezett VII. csoporttárlaton, 1912 áprilismájusában Kádár Béla, Zádor István, Sassy Attila társaságában állított ki. A Művészház elsősorban gróf Teleki Géza anyagi segítségével erősödött meg. 1913-ban nyílt meg a minden igényt kielégítő - modern kiállítási csarnokot, dísztermet, klubszobákat magába foglaló - Szegfű-Virág utcai palota. Ebben az épületben Kernstok Károly freskóterveit, Szentgyörgyi István, Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Medgyessy Ferenc szobrait helyezték el a falakon, illetve a teraszon. 1912-1913-ban osztotta ki a Művészház vezetősége - kizárólag progresszív művészeknek - a nagy aranyérmet és különféle jutalmakat, például a Szaczelláry György országgyűlési képviselő által adományozott ezerkoronás díjat. Ez utóbbit - mint említettük - Medgyessy kapta, Táncolók című reliefjére. 1914-ben részt vett a „rebellis magyarok" bécsi, Künstlerhaus-beli tárlatán, amely az előző évben rendezett Művészházbeli bécsi művészek kiállításának viszonzása volt. A budapesti Művészház festőket, szobrászokat, grafikusokat, kritikusokat, esztétákat tömörített, de otthont adott költőknek, íróknak is. Lehetőséget teremtett tapasztalatok szerzésére, kicserélésére, dinamikus társulati életre. Az 1913-ban megjelent Szabad Művészet, majd az Új Művészet című folyóirat a progresszív művészet fóruma lett. Országos, sőt nemzetközi propagandát jelentett a pályakezdő fiataloknak és az idősebbeknek is. Sajnos, 1914-ben elapadt az anyagi támogatás, csődbe jutott a Művészház, s bezárta kapuit. Medgyessy egy évtized múlva, 1924-től a debreceni Művészház tevékenységében kamatoztatta a pesti tanulságokat. A Művészházban olyan kitűnő művészek barátságát nyerte el, mint Rippl-Rónai József. 1913-ban meghívására Kaposvárott, a Róma villában nyaralt. Itt találkozott 1913-ban ismét Móricz Zsigmonddal, az egykori iskolatárssal, aki az eseményt így írta le: „Nagy meglepetéssel fedeztem fel, hogy ez az ismeretlen kis mokány az én debreceni oroszlánom [... ] Ripplnek elmondtam, hogy ez a Feri, ez tud ám rajzolni. Mire nagy meglepetésemre azt mondta az öreg Jóska, hogy »Rajzolni nem tud, de a legnagyobb magyar szobrász: van olyan jó, mint Maillol«" 1913 nyara igen gazdag és termékeny volt: a fiatal szobrász Kaposvárott megmintázta Rippl mellszobrai, a Janus szobrot (egymásnak háttal álló női és férfi alak), valamint 10