Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

jeleníti meg, amint a két jó barát a Várad utcai ház 37 udvarán fennállott kerti lugasban poharazgat. Az elnökség és néhány választmányi tag 1898. március 7-én tekinti meg az emlék­tábla mintázatát. S mivel az teljes megelégedését érdemli ki, felhatalmazást ad Tóth Andrásnak az emléktábla sürgős elkészítésére. Még ezt megelőzően pedig a fekete márványba aranyozott betűkkel bevésendő szöveg megszerkesztésével és a leleplezési ünnepély műsorának megállapításával bíz meg a választmány egy Könyves Tóth Kál­mánból, Kardos Albertból és Benedek Jánosból álló bizottságot. A leleplezés 1898. április 17-én délelőtt 11 órakor megy végbe. Fazekas egykori la­kóhelye, a Piac utca 58. számú ház előtt szépszámú közönség jelenik meg ez alkalom­mal. A Városi Dalcgylct elénckli a Himnuszt. Géresi Kálmán emlékbeszédct mond. Benedek János Ludas Matyi szülőháza című versét szavalja el. Széli Farkas néhány szó kíséretében átadja az emléktáblát a háztulajdonosnak, Sesztina Lajosnak. Sesztina kinyilatkoztatja, hogy elfogadja és gondozás alá véteti az emléktáblát. Végül a Városi Dalegylct tolmácsolja Csokonai dalát A tihanyi ekhóhoz.™ Miként ez az emléktábla-leleplezési ünnepély, azonképpen az évad több ünnepélye is nagy közönséget vonz és élénk tetszést vált ki abból. Széli Farkas az 1897. október 12-i választmányi ülésen javaslatot tesz az iránt, hogy a kör felolvasóülései és egyéb összejövetelei rendezése céljából a választmányból egy albizottságot küldjenek ki, s ez a kör nem választmányi tagjai sorából egészítse ki magát 25-30 tagúra.' 9 A választ­v A mai Piac utca 58. sz. ház helyén állt a költő egykori lakóháza. ,s „A Csokonai Kör most a debreceni irodalmi elet középpontja, melyből nagy eszmék, nemes szándékok erednek, melyek rendesen megtalálják útjukat a művelt társadalom eszéhez és szívéhez. A kör élén városunk és társadalmi eletünknek legkitűnőbb férfiai állanak, kik ra­gyogó tehetségükkel, az irodalmi és nemzeti nyelv iránt érzett szeretetükkel és művelt lelkűk­kel megtörték a közönyösség kemény szikláját, úgy, hogy abból a törés nyomán irodalmat és művészetet nevelő víz buzogott fel. (...) Emléktáblával jelölte meg ugyanis azt a helyet, hol a híres Ludas Matyi szerzője született és meghalt. Kőbe vésette avatott mesterrel annak az emlékezetét, ki mint költő és tudós nemcsak ko­rának volt dísze, hanem maradandó becsű műveivel biztosította nevének tiszteletét a késő időkig. Legyen áldott az eszme és a gondolat, mely kőbe véste a deli levente, a ragyogó humorú költő és az igazi tudós emlékezetét. Most már falba van téve a kivitel is, mely az idők végéig hirdetendi, hogy a Csokonai Kör vezető férfiai nemcsak gondolkoznak, hanem éreznek is, nem feledvén el azok érdemeit, kik a letűnt múltnak fároszi lángjai valának. (...)" (Koncz Ákos: A Csokonai Kör és a kegyelet. Fazekas Mihály emlékezete. Debreczcn, 1898. április 18.) 39 „(...) Debrecen közművelődési köre, a Csokonai Kör az ősz beálltával ismét munkához lát s életet varázsol a debreceni társadalom alélt tagjaiba. (...) a legfontosabb határozatot hadd méltassuk kellőképpen: a felolvasásokat és összejöveteleket rendező bizottság megalakítását! Hiszen csak végig kell nézni a debreceni társadalmon; mindenütt magába vonulás, elzárkózás észlelhető, hiányzik belőle az élet éltető melege. Szinte kasztokra van szakadva a társadalom, szükség van egy összekötő kapocsra, amely lehetővé tegye a közelebbi érintkezést az egyes ré­95

Next

/
Thumbnails
Contents