Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)
kitérni, sőt ezeket nagyon elválasztani városunk érdekében nem is tanácsos. Amit a múlt kifejtett, azt össze kell kötnünk a jelennel és a jövendővel." S e cél érdekében a körnek meg kell írnia Debrecen városának, irodalmának és főiskolájának történetét, nyelvjárását és népszokásait. 2 ^ Dicséretes dolog, hogy már az első öt év fölmutathat olyan irodalmi alkotásokat és részlet-tanulmányokat, melyek méltón illeszkednek bele a Géresi által kitűzött programba. Az utóbbiak közül utalunk itt az évkönyv debreceni tárgyú dolgozataira, különösen Géresi Csokonai kora című munkájára. Es utalunk Kardos Albertnek a Debreceni Körről írott, de az Évkönyvből kimaradt tanulmányára. 25 Mind a Géresi, mind a Kardos említett tanulmányát a komoly szakismeretek higgadt és eredeti észjárású érvényesítése tünteti ki. Géresi dolgozatát már másutt ismertettük. így csak annyit jegyzünk meg ezzel kapcsolatban, hogy Géresi az irodalom és társadalom viszonyát bár a szellemtörténet előtt pozitivista módszerrel, de lényegbevágó módon értelmezi. Csokonai főurak udvarlásában a nemesi osztály irodalma sajátos vonását látja, mely nemhogy megalázta volna a költőt, de még új költészeti szépségek tolmácsolására ihlette. Kardos Albert pedig rámutat, hogy a Debreceni Körön nem valami mai értelemben vett irodalmi társaságot kell értenünk, hanem egyszerűen Debrecen újjászületésekor élt írókat és tudósokat. Géresi programja tehát nem áll meg az elméletnél, mely szerint Debrecen múltja, jelene és jövője között hidat kell verni. A hídverés meg is kezdődik, s éppen ő az egyik legbuzgóbb, legkomolyabb hídverő. Sőt munka közben - bizonyára Szabolcska példájából - megtudja azt is, mivel lehetne c hidat legeredményesebben megalapozni. A protestáns szellem ápolásával - mondja Millenniumi gondolatok Debrecenben című elmefuttatásában. Vagyis a protestantizmus ama felekezetieskedésétől mentes művelődési eredményeinek továbbépítésével, melyek Debrecent múltja küzdelmeinek elviselésére edzették és három századon át az ország egy részének nemzeti művelődési központjává tették. Ily elméleti és gyakorlati beállítottságok birtokában nyugodtan hirdethet harcot Vértesi Arnold a Csokonai sugallta magyar szellem védelmére és a szívet-lelket kiszárító „nyers anyagiasság" ellen. Szükségesnek tarthatja az irodalmi decentralizációt anélkül, hogy szűk látókörű lokálpatriotizmussal vádolhatnák. Mert mit is jelent az irodalmi decentralizáció ilyen körülmények közt? Vértesi Arnold szavaival válaszolva: nem egy vidéki város kicsinyeskedését, hanem erős, egészséges nemzeti életet. 26 Erős, egészséges nemzeti életet? - Vajon csakugyan azt-c? Hátha a társadalom útjába áll az erős, egészséges nemzeti életnek - részvétlenségével vagy egyenesen táma2-4 Vö.: „A Csokonai-kör estéje". (Debrcczeni Hírlap, 1894. november 19.) - lásd a „Dokumentumok" között. 25 Megjelent a Debreczeni Hírlap, 1894. február 11-12-13. számában. 26 Lásd Vértesi Arnold 1891. november 17-én mondott beszédét a „Dokumentumok" című fejezetben. 81
