Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

lás betöltetlen lévén, így most már a kör teljesen elnök nélkül marad. Tehát a közgyűlést, ha a kört egyáltalán fenntartani kívánjuk, feltétlenül össze kell hívni, és ott a tisztújítást megtartani. (...) Lehetetlen ugyanis szerintem, hogy a fél évszázadnál hosszabb időt megélt Csokonai Kör ilyen módon váljék semmibe. Szerintem a Csokonai Kört most, éppen most, a nagy kulturális és anyagi nehézségek között, meg kellene alkotni akkor is, ha bölcs cicink 53 évvel ezelőtt meg nem alkották volna. Szomorú kimúlását tétlenül nézni pedig bűnös könnyelműség volna. Sokszor hallom azt az észrevételt, hogy a Csokonai Kör nem életképes azért, mert nincs neki határozott iránya. Azok, akik ezt állítják, feltétlenül súlyosan tévednek. Szerintem a Csokonai Kör ereje és hivatása éppen abban fejeződik ki, hogy nincs neki semmiféle irodalmi felekezethez tartozást mutató iránya. A Csokonai Kör célja semmi más, mint a magyar irodalom, a magyar műveltség, a magyar szellem ápolása és fejlesztése. Ezen belül, ha nem tartozott és nem tartozik semmiféle különleges irányzathoz, éppen ezzel tesz bizonyságot arról, hogy valódi irodalmi areopag,

94 amely nem elfogult egyoldalú szempontok szerint ítél, hanem minden komoly tehetséget és minden igaz kulturális törekvést emelni igyekszik. A kör első elnöke Vértesi Arnold, a debreceni újságírók „cigány vajdája" volt, az 1000 novella írója,

95 aki bizonyára nem tartozott az ún. klasszikusok közé. Géresi Kálmán, aki legtovább vezette a társaság ügyeit, úgy volt ugyan ismeretes, mint a klasszikus nemzeti irány oszlopos követője, de mindenki emlékszik arra az elnöki megnyitójára, amelyben a forradalom (tehát az irodalmi forradalom is) jogosultságát és sokban áldásos hatását meggyőző erővel fejtegette. Sőt mostani elnökünk is, akit pedig némely oldalról túlzóan a klasszikus irányzat oldalán állással és minden más irány elítélésével vádolnak, nem egy ízben alkalmat és lehetőséget adott a Csokonai Kör olyan megnyilvánulásaira, melyek a modern, sőt legmodernebb irány exponenseinek propagálását mutatta. Szerintem ez így helyes. Nagy hiba és magának a névadónak szellemétől is jelentős eltérés volna az, ha akár egyik, akár másik irodalmi irányzatnál nem arra volnánk tekintettel, hogy szépet, művészit tud-e alkotni, hanem csak arra, hogy követői, melyik mesternek a zászlója alá sorakoznak. (...) Változást csak a tempó tekintetében óhajtanék, frissebb, lüktetőbb és hatásosabb tevékenységet szeretnék látni. Ehhez nyilvánvalóan új emberek kellenek. Nem azért, minthogy a régiek alkalmatlanok volnának, hanem egyszerűen a régi magyar közmondás igazsága szerint: „új seprő jól seper". Ha azonban a kör tagjai is úgy látják, amint én képzelem, hogy a tevékeny új erők mellett a tapasztalt régiek tanácsadása is elfér, valamely feladat végzésérc való készségemet a A legfelsőbb törvényszék az ókori Athénban. Vértesi Arnold összes munkái. Ezer elbeszélés 1-15. Debrecen, 1888. 524