Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Csobán Endre megnyitóbeszéde az egységes irodalmi közszellemről a Csokonai Kör Csokonai-ünnepélyén 1939. november 20. (...) Irodalmi közszellem alatt mi azt értjük, hogy az írók munkásságát a társadalom figyelemmel kíséri és nemcsak esztétikai, hanem a nemzeti sors, a nemzeti jövő szempontjából is bírálat alá veszi. Ez a bírálat egyes korokban erős, világos, öntudatos. Az ilyen korokban érzi a magyarság a maga hivatását és tudja, mely irányban kell haladnia. Más korokban ez a bírálat gyenge, zavaros és iránytalan. Ezekben a korokban nincs tisztában a nemzet önmagával, nem tudja tisztán látni a saját legfontosabb érdekeit és hajója iránytű nélkül hányódik a népek tengerében. Jaj a nemzetnek, ha sokáig tartanak életében az ilyen korszakok. Csak az a nép marad meg az irtózatos versenyben, amely tudja, miért él és ezt a tudatot a többi népekkel is képes elismertetni. Az egységes nemzeti szellemet sok tényező hozza létre, de a legfontosabb ezek között a tényezők között az irodalom. Legfontosabb a könyvnyomtatás feltalálása óta. Gondoljunk vissza a magyar reformkorra: mennyire egy irányba törtek az összes irodalmi erők. Az író olyan, mint a szeizmográf: messziről megérzi a földrengést és figyelmezteti honfitársait a veszedelemre. Az író olyan, mint a próféták: jósol, de a veszély megelőzésének feltétcicit is felmutatja. Jaj annak a népnek, amely nem hallgat a prófétákra. Emberi, sőt állati ösztön, hogy veszély esetén segítséget keres az ember, állat. Öntudatlanul is érzi, hogy csak az erők összetevése mentheti meg. (...) Nagy veszély idején összetartottunk. Sajnos, hogy csak a nagy veszély idején. Ha az erőknek ez az összetevése nem jár sikerrel, annak mindig komoly oka van. Nincs egységes nemzeti szellem, és akkor nem jutnak teljes érvényesülésre az erők, nem egy irányban, hanem összevissza vagy éppen egymás ellen dolgoznak. Hogy ennek megint mi az oka, az a legnehezebb problémája, a legnagyobb sorskérdése a magyarságnak több mint 1000 év óta. (...) Nem merek belefogni annak taglalásába, hogy milyen összetevőkből áll ma a magyar középosztály. Azt tudom csak, hogy ma sokkal nagyobb szükség van magyar íróra, mint bármikor máskor a történelem folyamán. Ha az írók csakugyan közszellemet teremtenek, akkor most teremtsenek azonnal, mert a magyarság sem a világpolitika, sem az európai helyzet, sem a magyarság céljainak megítélésében nem egységes. Ma talán kevésbé egységes, mint bármikor másszor. Egy hibrid, felemás középosztály alakult ki Magyarországon a XVIII. század kezdetétől fogva, s lett a széthúzó erők áldozata 1849-ben és 1918-ban. Ez a középosztály hozta a XIX. század végének és a XX. század elejének irodalmát, művészetét, mint a saját tükörképét. Csak ma látjuk igazán, hogy ingoványba tévedt az irodalmi ízlés és mennyire ferde utakon járt a művészet az elmúlt évtizedek alatt. Ez az irodalmi ízlés most felbomlóban van. A magyar íróktól, a magyar irodalmi társaságoktól és a könyvolvasó magyar közönségtől függ, 495