Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

kinevezte a középiskolai tanárképző intézet elnökének, végre 1924-25. tanévben elérte a legnagyobb egyetemi méltóságot, melyet egyetemi tanár elérhet: a rector magnificusi méltóságot. Hivatali emelkedését nyomon követték azok a kitüntetések, amelyekben társadalmi egyesületek és intézmények részesítették megbecsülésük és elismerésük jeléül. A nagy múltú debreceni Csokonai Kör Géresi Kálmán halála után elnökévé, a Petőfi Társaság pedig tiszteleti tagjává választotta. Es még ebben az évben napvilágot lát az az értékes Emlékkönyv is,

59 mellyel tanítványainak és tisztelőinek nagy serege óhajtja megajándékozni a kiváló tudóst és professzort főiskolai tanári működésének 30. évfordulója alkalmából azzal a hő kívánsággal, hogy még sokáig csendülhessen ki fáradhatatlan élete ritmusából az a nemes tanítás, melyet kedvelt költőjének, Kölcseynek szavaival így fogalmazhatunk meg: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül." (Debreczeni Képes Kalendáriom, 1937) A Csokonai Kör elnöksége gróf Tisza Lajoshoz 1937. szeptember 5. Méltóságos Gróf Úr! Alulírottak, a legmelegebb üdvözlettel köszöntve Méltóságodat, kérjük, legyen kegyes figyelemre méltatni alábbi tiszteletteljes sorainkat. A Csokonai Kör képviseletében járulunk méltóságod elé, ennek a ma-holnap félszázados múltú irodalmi és művelődési társaságnak, amely mint a vidéki rokonintézmények egyik legelőkelőbbike olyan végtelen sokat tett már Debrecen és a közeli Tisza-vidék kulturális életének gazdagításában, előbbre vitelében, ha talán szabad mondanunk: néha-néha az irányításában is. De most, minden anyagi segédforrás híján, szárnyaszegetten vagyunk kénytelenek vergődni száz meg száz halaszthatatlan fontos feladat megoldása előtt. Mert nem elég, hogy annyi odaadással ápoltuk legnemesebb irodalmi hagyományainkat és eszményeinket, mérsékeltük a szertelen és kozmopolita eszmeáramlatok hatását, tartottuk fenn benső kapcsolatainkat az ország vezető irodalmi köreivel, a Kisfaludy és a Petőfi Társaságokkal, támogattuk szóval, tettel, vendégszercpeltctésükkel az elszakadt országrészek íróit, igyekeztünk ápolni a nagy Kollégium hagyományait, díszítettük fel homlokát máris legnagyobb tanítványainak, és örök dicsőségének, Csokonainak, Kölcseynek és Arany Jánosnak bronz képmásaival, mielőbb követni kívánjuk a Tisza Istvánéval és a Szabolcska Mihályéval! - De mennyi rokonfeladat vár még ránk ezután is sürgős megoldásra. A régibb és újabb debreceni írók és művészek lakóházainak vagy emlékcinek megörökítésére, amelyeknek méltó és S9 Emlékkönyv Pap Károly főiskolai (akadémiai és egyetemi) tanári működésének harmincadik évfordulójára. írták barátai és tanítványai. Debrecen, 1939. 487