Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

-r-s-t [Kardos Albert]: Az újjáalakult Csokonai Kör (...) Azzal, hogy a város halhatatlan szülöttjéről nevezte el magát, a kör beleillesztette működésébe, illetőleg működése fő pontjává tette a Csokonai-kultuszt, továbbá azzal, hogy tisztikarát és választmányát jobbára irodalmi és tudományos foglalkozású emberekből állította össze, a kör olyan irodalmi és tudományos társaságoknak a jellegét kezdte magára ölteni, amilyenek akkor már nemcsak a fővárosban, hanem az országnak minden fejlettebb központjában léteztek, vagy alakulóban voltak. (...) A most végbement átszervezésnél két fő szempont irányította a vezetőséget. Meg akarta lehetőleg hagyni a Csokonai Körnek társadalmi egyesületi jellegét, de egyúttal zárt irodalmi és tudományos társaság formájába igyekezett önteni. Ezt az utóbbi kérdést egy új tagminőségnek, az örökös tagságnak a szervezetbe való bevitelével oldotta meg. A Csokonai Kör állandó gerincét ezentúl az örökös tagok teszik, akik mint akár a kisfaludysták vagy petőfisták, újabb választás alá nem esnek, hanem holtig viselik a nekik jutott megtiszteltetést. Az örökös tagok száma, mint más zárt irodalmi és tudományos társaságnál, a Csokonai Körben is zárt, 48-ban van megállapítva; új örökös tag csak helymegüresedés, elhalálozás, lemondás stb., esetén választható. Az örökös tagok két különálló szakosztályt alkotnak, az irodalmi és tudományos, vagy közművelődési szakosztályt 24-24 taggal. (...) A Csokonai Körnek a társadalommal való eleven kapcsolatát a választmány fogja továbbra is fenntartani, ugyancsak a választmányban domborodik ki a körnek társadalmi, egyesületi jellege. Éppen azért 3-3 évenként választás alá esik, mintegy újjáalakul, azon kívül az irodalom és a közművelődés munkásai mellett helyet juttat a társadalom vezető egyéniségeinek, testületek, intézmények, hivatalok előkelőségeinek, szóval mindazoknak, akik Debrecen közművelődésének szolgálatot tettek, vagy annak szolgálatára hivatva vannak. (...) Más egyesületekben a szervezetnek ilyen gyökeres átalakítása kormányváltozással szokott járni; a Csokonai Kör újjáalakítása úgy ment végbe, hogy az addigi vezetőség helyén maradt, sőt a külső-belső reformot a régi elnökség indította meg és hajtotta végre. Ebből az érdekes jelenségből kettős következtetést vonhatunk le; először azt, hogy az újjáalakítás szükségességét a régi vezetők látták be; másodszor azt, hogy az új alkotóelemek is feltétlen bizalommal viseltetnek a régi elnökség iránt. Ez a bizalom főképp magának az elnöknek, dr. Pap Károly egyetemi tanárnak szól. Dr. Pap Károly már állásánál, a magyar irodalomtörténeti tanszék betöltésénél fogva is hivatott volt, hogy a Csokonai Körnek, mint elsősorban irodalmi társaságnak a vezetése az ő kezébe kerüljön, mikor a halál a nagyérdemű Gércsi Kálmánt a Kollégium volt irodalomtörténeti tanárát elragadta a Csokonai Kör éléről. Ekkor, vagyis 1921ben ültette a közbizalom dr. Pap Károlyt az elnök székébe. (...) De állásán és tudós érdemein kívül hivatottá tette az elnökségre sok más körülmény, így a Csokonai-kultuszért való lelkesedése, a kollégiumi hagyományok iránti hűsége, a budapesti irodalmi vezérférfiakkal való közeli ismeretsége, de nem utolsósorban az emberekkel, a hivatalos és magánemberekkel bánni tudó előkelő modora. 482