Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

- Mi a véleményük a jelenlegi magyar irodalomról? - Kit (és miért) tartanak a mai magyar irodalom legnagyobb alakjának? Dr. Pap Károly, a Debreceni Tudományegyetem prorektora, a Csokonai Kör elnöke a következőkben volt szíves nyilatkozni: A mai magyar irodalomban van valami színtelenség, szakadozottság. A háború utáni megtört nemzeti lélek a nemzeti élet minden vonatkozásában érezteti hatását. Valami megtorpanás észlelhető itt: a magyar géniusz halványabb nyilatkozása. A háború előtt úgy a szoros értelemben vett költészetben, mint a szépirodalomban éles ellentétben álló irányok voltak. A konzervatív irodalom erősen hangsúlyozta a nemzeti eszményeket és hagyományokat, ezzel szemben a nyugatisták a dekadens és átlag internacionális szellemű irányok végleteibe csaptak. Ma már a nagy ellentétek enyhültek. A régi nemzeti jellegű költészet reprezentánsai közül sokan elköltöztek az élők sorából, az itthon maradottak pedig vagy ritkábban szólanak, vagy kisebb visszhangra találnak. De kevésbé hódít a nyugatista irodalom is. A jelenlegi magyar irodalom ezt a megzökkenést főleg a nagy katasztrófát követő válságnak köszönheti. Nemzetvezető eszméink és céljaink vagy nem alakultak ki teljesen, vagy nem hatották át eléggé az olvasóközönség zömét. A mai Magyarország leghatalmasabb eszméjének, az irredentizmusnak a költészete is nálunk csendesebb, lchangoltabb a kelleténél. Egyedül az erdélyi irodalom az, amely aránylag számos és köztük néhány valóban kiváló tehetségű íróval dicsekedhetik, akik serényen és igen szép sikerrel működnek. - Ujabb és újabb tehetségek tűnnek köztük fel úgy, hogy talán az ő munkájuk használ legtöbbet az ottani magyarságnak. Érdekes jelenség, hogy amint a múlt század reformkorában főleg epikai költészetünk a nemzeti múlt felé fordult, úgy most, mikor elérkeztünk egy második Mohácshoz, mintha újra erősebben ébredeznék a régi nemzeti nagyság és a költői hagyományok iránt való fogékonyság. Örvendetes tény, hogy az eddig uralkodó dekadens, nemzetközi, naturalista áramlatokkal szemben most a nemzeti érzést, nemzeti kultúrát, nemzeti eszményeket szolgáló költészet mintha erősebb lenne. Ügy tetszik, hogy amint politikailag és nemzetiségileg erősödni fogunk, úgy lassanként nálunk is - mint a nyugat-európai irodalomban, ez az irány lesz az uralkodó. A mai magyar irodalom legnagyobb alakjának, a régibb magyar irodalom itt maradt reprezentánsát, vezéregyéniségét, Herczeg Ferencet tartom. Herczeg Ferenc az, aki ha nem is örvend a magyar közönség átlaga előtt akkora népszerűségnek, mint amekkorát méltán megérdemelne, azonban rendkívül gazdag történelmi, társadalmi és irodalmi témái, problémái és alakjai, briliáns íróművészete és a ma élő nagy külföldi írókéval versenyző lélekclemzésc irodalmunk egyik legnagyobb díszévé avatják mindenha. A Pogányokat, a Bizáncot, az Elet kapuját, a legértékesebb, a legmélyebb, a legbölcsebb alkotások között állónak tartom, egyúttal a legnagyobb magyar költői művek 467