Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

akár politikai divatos jelszónak, mert meg volt győződve, hogy hangzatosságuknál csak ürességük nagyobb. Géresi 23 évig (1896-1919) viselte a kir. főigazgatói tisztet a debreceni tankerülctben. Ez idő alatt a tankerület középiskolái nagy fejlődésen mentek át. (...) Géresi előbb, mint a kollégiumi könyvtár igazgatója, később, mint a Csokonai Kör elnöke egyik legfőbb irányítója volt a debreceni irodalomnak és tudományos életnek. Ha a vidékről, a fővárosból, sőt a külföldről költő, író vagy tudós érkezett Debrecenbe, az majdnem kivétel nélkül Géresihez fordult, viszont az ország irodalmi társaságaival, közművelődési egyesületeivel ő tartotta fenn a legállandóbb kapcsolatot, részint személyesen, részint a Csokonai Kör útján. A Csokonai Körben a kör alapításától kezdve mindvégig (1890-1921) vezető helyet foglalt el; kezdetben az alelnöki, majd az elnöki széket töltötte be. (...) Géresi nagy tudásához és rengeteg ismeretéhez képest kevés irodalmi művet hagyott maga után; munkásságának legérdemesebb termékei a gr. Károlyi család 5 kötetes oklcvéltára (1881-1897), Debrecen irodalomtörténete a városnak Zclizy-félc monográfiájában (1882),

43 a Kollégium történetének főbb fejezeteit az 1849/5. évi értesítőben és a debreceni színészetnek (...) története (1898). Ha ezeket olvassuk, ha beszédeire, felolvasásaira visszaemlékszünk, sajnálnunk kell, hogy a hatalmas elméből csak forgácsok szóródtak szét, holott hasábok, törzsek is teltek volna belőle. (...) (Debreczeni Képes Kalendáriom, 1922) Kardos Albert: Búcsúbeszéd Géresi Kálmán sírja fölött A Csokonai-kör nevében búcsúzom tőled, szeretett elnökünk, annak a körnek a nevében, amelynek három évtizeden át alapja és boltozata, fenntartó oszlopa és éltető szelleme voltál; búcsúzom egyszersmind a Csokonai-kultusz nevében, amelynek oltárán két emberöltőn át áldoztál buzgón és önzetlenül, búcsúzom én, aki közel egy félszázadig néztem tisztelettel a te fennkölt homlokodra, követtelek előbb tanítványi odaadással, majd pedig fegyverhordozói hűséggel irodalmi és közművelődési munkásságod széles mezején. Azokban a gyötrelmes hetekben, melyeket a betegség eddigi hosszú, szép derűs életedhez kínos befejezésül toldott, bizonyára sokszor lebegett a szemed előtt a mi költő ideálunk, a Kollégium bús halovány poétája, Csokonai. Emlékezetedben bizonyára többször megfordult az ő búcsúztatója, a Lélek halhatatlanságáról szóló híres költeménye, és bizonyára te is olyan bölcs megnyugvással fogadtad a halált, mint ahogyan Szókratészről hirdeti Csokonai; testi szenvedéseid egy-egy sóhajra vagy nyögésre Zelizy Dániel szerk.: Debreczen szabad királyi város egyetemes leírása. Debrecen, 1882. 463