Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

köréből vette vágyait és átkait a pártoskodás, kereste az árulókat és meg is találta a pártgyűlölet. De mi most, tisztelt Csokonai Kör, újabban kitaláltuk nemcsak egyesek, hanem nemzeti rétegek, régi kulturális intézményeknek együttcsen való tömeges megbélyeg­zését. Megbélycgzünk több mint félszázadra visszamenőleg és felelősökké teszünk olyan művelődési világeszméket, melyeket az összes nagy nemzetek megbecsültek és meg­becsülnek most is. Hiszen ezen eszmék légkörében éltek a magyar történelemben az Eötvös Józsefek, Kossuth Lajosok, Deák Ferencek. Pedig ezen eszmék és ezen férfiak nélkül elsötéted­nek, érthetetlenek lesznek történelmünk legfényesebb korszakai, ki vannak tépve tör­ténelmünkből a legdicsőbb lapok. Ilyen szertelcnségek, túlzások, igaztalanságok kifejlődtek és uralkodnak mostani társadalmi és kulturális életünkben is. Ezek egy oldalról lehetetlenné teszik azt a ko­moly nemzeti bűnbánatot, amelyre pedig belső szükségünk van, másrészről pedig az igazi nemzeti kultúrának kifejlődését, amely pedig politikai és történelmi életünknek alapfeltétele. Ily körülmények között - folytatta - vannak olyan fontos kérdések is, amelyeket rendes időkben nem tarthatunk szükségesnek körünk feladatai közé felvenni, de ame­lyek most reánk nehezednek. Egyik szükséges dolog nemzeti társadalmi műveltségünk emelése, amely alkalma­sokká tegyen bennünket művelődéstörténelmi, politikai és társadalmi kérdésekben is helyes ítéletet alkotni. Nem azt a társadalmi műveltséget értem, mely öltözetben, érintkezésben, a beszélgetésnek a hangjában, a jó modorban nyilatkozik, habár elis­merem ezeknek is fontosságát, hanem a judíciumnak azon társadalmi érettségét, mely akarjon is, tudjon is megküzdeni a magyar közélet és társadalom most mindent ellepő dudvájával, amely mindennapi életünket, politikánkat, szónoki tribünjeinkét, szóval egész életünket ellepte: a hamis frázisokkal. Másutt kevésbé veszedelmes ez, mert ott a nagyközönség felismeri, megmosolyog­ja, tud tőle óvakodni, sőt a törvény előtt is megvan rá bizonyos esetekben a büntetés. De a mi társadalmunkban a nagyközönségnél is, az intelligenciánál is hiányzik a bátorság, megijed attól a gondolattól, hogy az ilyen frázisokkal szembe lehet és kell szállani. A nagyközönség gyakran csak későn ismeri fel a hamis frázist, de az intelli­genciának tüstént szembe kellene vele szállani. Ha ezt elmulasztja, terjed a tudatlan­ság, a sötétség, - nemzeti érzések, lelkesedés hamis útra téved, a politikai és társadal­mi rend lassanként bomlásnak indul, az eszmék az egyik vagy másik irányban vesze­delmes kilengéseket mutatnak. Mikor ezek a hamis frázisok akár egyeseknek, akár egyes társadalmi osztályoknak, alakulatoknak, társaságoknak, pártformációknak érdekében a nemzeti kultúrát veszé­lyeztető egyoldalúsággal elhatalmasodnak, nemzeti és társadalmi kötelességünk sza­461

Next

/
Thumbnails
Contents