Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Kisded, de lelkes csoport - nők, férfiak - ülik körül a Royal melléktermének vonzó asztalát, hogy a felolvasóülés után szűkebb körben társalogjanak, csevegjenek azok, akik kevéssel azelőtt irodalmi lázba hozták a hallgatóságot. Elöl jár a jó példában a vezér, a nagy koncepciójú, rugékony, fiatal lelkű elnök: Géresi Kálmán, de mégis most a társaság középpontja Baáry Elemér (Máyer Gyuláné úrasszony), a nagystílű írónő. Egyszerűen természetes. Nem pózol. Versei mámorba kergetnek, meg-megmozdítják a véredényeket. Egyénisége hódító képességű, szellemtől szikrázó. Ez az első debreceni vendégszereplése ezer meg ezer hullámgyűrűjét váltotta ki a nagyrabecsülésnek, remélve, hogy nemsokára visszatér körünkbe. Még a költőkirályunk, Szávay Gyula: a főtitkár humora, előre nem sejthető, s mindenre találó ötletei sem hozzák zavarba, s az éppen szalmaözvegy költővel való szellemi versengéstől sem riad vissza. Elgondoltam magamban, ha George Eliot, a híres elemző, angol regényírónő közénk teremne, Szávay hallatára ráismerne arra a humorra és élcre, amelynek ismertető sajátsága a tömörség, kevés, de velős szó, kristálytiszta finomság. Miközben a Csokonai-étlap gyöngyét, a külföldről importált balatoni fogast fogyasztja pezsgőző vízzel a szomszédom: „finnugor menyecske", azalatt a társaság üdvözletét küldi Párizsban élő debreceni festőművésznek: „Bakoss"-nak,

33 s a hortobágyi gulyát és delelőt ábrázoló lapot még dr. Molnár István is aláírja, ezzel cáfolván meg az ellene netalán felmerülhető azt a téves hitet, mintha a magyar sovinizmus rovására horvátbarát érzelmű szempontok vezetnék mélyreható tanulmányában. Mi, akik a katonaköltő, Preradovic, horvát tábornok életét és működését dr. Molnár megvilágításában megismertük - a balkáni események, a pánszlávellcnes közvélemény dacára, - lojalitást látunk abban, hogy minden (különösen a mostani nehéz) időben a horvátban is felismerjük a karaktert, az ideált ott, ahol az individualitás méltó módon jelentkezik. Ennek így kell lenni, mert a kulturális vezetékek érintkezése a faji, nyelvi, vallási különbségeknek nem lehet melegágya. Szerényen húzódik meg az asztal végén a nagy Wesselényi írójával, dr. Kardos Samuval és a Csokonai Kör mozgató lelkével, dr. Kardos Albert titkárral Madai Gyula, a Jób szerzője. Az a hév, tűz, pátosz, amely a líra és a dráma, a tárgyi és alanyi világ egyesülésén nyugvó drámarészlet előadásánál megnyilvánult, a vacsoránál is fülünkbe cseng, s a mennyei karszólamok ensemble-jai

34 körülöttünk zsonganak. Az irodalmi vacsorák nem a gyomor kielégítését, hanem az eszmék, nézetek, gondolatok fejlesztését, egyesítését hivatnák előmozdítani s ebből a szempontból nemzeti erőnk, faji sajátságunk érvényesítésére kulturális jelentőséggel bírnak. 33 Bakoss Tibor (1868-1950): festőművész, vízfcstményeivel 1913-ban Állami Első Díjat nyert. 34 Összhatás. 449