Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

A város érdekesen berendezett múzeumát számos helybeli és országos előkelőség jelenlétében nyitották meg. Oláh Károly közművelődési tanácsnok díszmagyarban tartotta a megnyitóbeszédet, amelyre a kormány kiküldöttjeként Szalay Imre miniszteri tanácsos válaszolt és örvendetes hírt jelentett be. A kormány 100 ezer koronával járul a múzeum fejlesztéséhez. Ennek első részletét már a jelen évi országos költségvetésbe felveszik. Ezen nagy jelentőségű kijelentést a jelenvolt debreceniek nagy örömmel vették tudomásul. Kovács József polgármester még külön meg is köszönte. A múzeum különben kezdetleges mivoltában is sok becses kincset gyűjtött össze és tart fent. Valóban örvendhetünk, hogy már ez az intézményünk is megvan. Délután egy óra tájt nyitotta meg rövid szavak kíséretében a Csokonai-kiállítást Komlóssy Arthur, a rendezőbizottság buzgó elnöke. Kár, hogy ezt a sok becses ereklyét állandó gyűjteményként fent nem lehet tartani. (...) Ezután a társas ebéd következett. A Bika díszes termében elragadtatással gyönyörködtek a vendégek, akik Rácz Károly pompás muzsikája mellett késő délutánig együtt maradtak. Németh András vendéglős ügyes kiszolgálással jó ételt és italt adott. (...) Az ebéd közben zsúfolásig tele volt a felterített díszterem, természetcsen a felköszöntők sem maradtak el. A legkevesebb szó esett Csokonairól; annál pazarabbul bántak az egymás, az elevenek tömjénczésévcl. Domahidy főispán - miért nem maradt inkább otthon! - a Csokonai-ünnepen még a Habsburgi királyt is felköszöntötte, amelyre Rácz Károly az Isten áldd meg a magyart elhúzásával felelt... Midőn is a taps, az éljenzés szűnni nem akart. (...) Dacára az elhangzott érdekesebbnél-érdekcsebb beszédeknek, a villa, kanál, tányércsörtetésnél alig lehetett érteni egyéb szót. A hosszú és sok beszédnek nem is igen van ilyenkor értelme. A Csokonai ünneplése kint a Hatvan utcai akácos temetőben, a költő vasoszlopos sírjánál fejeződött be, ahová a kollégiumi ifjúság zászlója alatt vonult ki és a vendégek kocsikon. (...) Ezzel a temetőkerti ünnepléssel a legmeghatóbban fejeződött be a Csokonai-ünnepség, mert a színházi előadás, a Székely lakodalom előadása már más rovatra tartozik. (...) E Csokonai-ünnepnek országos jelentőséget adtak a vendégek, de a cívisek tartózkodása annál elszomorítóbb volt. Szegény Csokonai! Szegény Debrecen! (Debreczeni Független Újság, 1905. május 22.) 415