Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Én mindamellett fenntartom azt az állításomat, hogy a vidéki irodalmi körök legfőbb, sőt talán egyetlen igazi hivatása az irodalmi műveltség terjesztése. Mégpedig, ha másért nem, azért, mivel a magyar nemzet irodalmi művclctlensége valósággal kétségbeejtő. (...) (...) Az irodalmi műveltség hiánya oly általános itt, hogy még a jelesebb, sőt országos hírű írók közt is sokan szépen tudnak írni, de irodalmilag műveletlenek. (...) (...) A negyvenes és ötvenes években, egyáltalán az alkotmányos kiegyezésig az írók voltak egyúttal a nemzet politikai, nemzeti, társadalmi, közéleti vezérei. Ők adták meg az irányt, ők hangoztatták a jelszavakat. Ebből a helyzetből fejlődött aztán ki az a tévedés, hogy az irodalom, a költészet meghódította a magyarságot. Mihelyt azonban azt a szerepet átvették a hivatásos politikusok, a képviselők és a napi sajtó, - az írók lába alól egyszerre eltűnt a gyékény s ők azóta ég és föld között lebegnek az ismeretlen semmiségben. Irodalmi élet nincs többé Magyarországon. Ezért a nemzeti szellem is hátraszorult és tobzódik az úgynevezett európai nemzetköziség, a világpolgári nagyképűség, mely külföldi asztalok morzsáin élősködve mámorító kotyvalékokkal szédíti el a jámbor közönséget. (...) (...) A vidéki irodalmi körök legsürgősebb feladata tehát az irodalmi műveltség terjesztése. (...) Apostoli munka vár itten reájuk. Lássanak hozzá együtt és külön-külön, míg nem késő, míg a nemzet érzéke teljesen el nem kérgesedik az irodalmi műveletlenség irtóztató sivárságában. A debreceni Csokonai Kör is vegye ki részét az őt méltán megillető, s a reá régóta parlagon várakozó nemes munkából. Szép az, ha tudósokat levelekkel üdvözöl, országos ünnepségekre hivatalos képviselőt küld, szobormintákból alamizsnát kéreget, többé-kevésbé nevezetes kéziratokat ereklyékké avat, kíváncsi idegeneket utcán kalauzol és Csokonai emlékére nagy keservesen össze tud toborzani egy pár ímmel-ámmal érdeklődő tagot. De talán ebben a buzgóságban még sincs kimerítve teljesen hivatása. (Szabadság, 1902. október) -iL: Az ereklyék (Vajda Juliannának, aki második férje halála után erősen hadakozott az örökségéért, megtalálták egy peres ügyben írt levelét és elhelyezték - a Csokonai-ereklyék közé.) Dr. Burnót: Kedves mester, sikerült egy hatalmas ereklyét megkaparintanom az creklyemúzeum számára. Dr. Négyzetgyök: Nos? Dr. Burnót: Megtaláltam Lenau háziasszonyának a sámerlijét. Fényes, mi? 405