Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

A költő nevének varázsfényével, annak szellemi erejével kíséreljünk meg tehát bevilágítani a mi embereink szívébe, ez neki, az örökké élőnek győzedelem, nekünk, a Csokonai Körnek, a népies költészet és örök szép terjesztése körül kötelességünk és dicsőségünk lesz. Éppen azért nagy hiányt fog helyrepótolni körünk, ha egy, még mindig magára várató teljes Csokonai-kiadást tesz lehetővé legalább 1905-re, a költő halálának százéves évfordulójára, s emellett lehetőleg már rövid idő alatt egy válogatott műveiből gyűjtött népies kiadvánnyal őt a legszegényebb emberek előtt is ismertté törekszik tenni. (...) 1-ször. Tegyük lehetővé teljes kiadását Csokonai összes műveinek, mely lehet esetleg díszesebb is, talán illusztrált, a vállalat anyagi körülményeihez képest, (...) hogy a költő halála százéves évfordulóján emlékezete monumentális alkotással is megünnepcltcssék az egész magyar közönség előtt. (...) 2-szor. Állíttassák össze Csokonai költészetéből, főleg lantos költeményeiből kiválogatottan egy nem nagy terjedelmű füzetre való, mely rövid életrajz és költészetismertetés előrebocsátása mellett, lehetőleg olcsón (50 fillérnél semmi esetre sem drágább áron) népies kiadványul bocsáttassék közre, lehetőleg már a következő tavaszra, és a nép közt való terjesztését, szellemi munkájában az irányítást főként a debreceni polgárság és alsóbb néposztály körében a Csokonai Kör nevével és tekintélyével hathatósan vezesse. Ez utóbbi fontos különösen azért, mert vele a kör olyan kötelességet teljesít, amely Debrecenben, a magyarság úgynevezett ősi várában, a Csokonai Körnek predesztinált hivatása volna: fölemelni a költészet és irodalom röpülő szárnyain a becsületes, de bizony elmaradt helyi közfelfogást oda, ahova a nemzeti Géniusz az ősmagyar társadalmi alakulás c mintavárát oly előszeretettel állítja példányképül. Legalább megkísérlem c fölemelést a Csokonai nevével, nemes hivatás, méltó munkája a Csokonai Körnek. (...) (Debreczeni Hírlap, 1900. június 3.) Az alvó Csokonai Kör (...) Bezzeg nem tűnhetik föl Debrecenből a Csokonai Kör útján csak egyetlen poéta sem, pedig tudnék két-három olyan költőt itt megnevezni, kik - kedveltek ugyan városunk csaknem minden rétegében - nem tudnak magasabban érvényesülni, mert nincs aki őket bemutassa, pedig olyan alkotásokkal tudnának ezek az általam gondolt és teljes mértékben méltányolt poéták a szépirodalom oltárán áldozni, hogy költészetük nyíló virágaitól talán az egész magyar haza lenne illatosabb. A Csokonai Kör végtelenül nagy hibát, sőt vétket követ el, midőn Jairus leánya módjára

12 alszik, s nincsen, nem akad megváltó, ki c szavakkal költse fel: Jézus föltámasztja Jairus lányát. Márk evangéliuma 5.22. 398