Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

A Csokonai Kör (...) A kérdésre, hogy mit is csinál valami irodalmi életbevágó dolgot ez a mi iro­dalmi körünk, igen nehéz volna alapos feleletet adni, mert választmányi gyűlésein kí­vül, hol inkább a kör anyagi ügyeit érintő dolgok tárgyaltatnak, évenként elégnek tart­ja két-három felolvasással életjelt adni magáról, s azután ismét visszaesik mélységes álmaiba. Figyelemmel kísérve más nagyobb vidéki városok hason irányú köreinek munkál­kodását, sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy Debrecennek ez egyetlen irodalmi köre mennyivel hátrább áll náluk. Ott van a nagyváradi Szigligeti Kör, melynek agilis vezetősége igazán derék munkálkodást fejt ki s a város társadalmi életében nélkülöz­hetetlenné vált pozíciót foglal el. Eperjesen a Széchenyi Kör is sokkal nagyobb tevé­kenységet fejt ki. Ott van Kassa az ő ifjú Kazinczy Körével! Már eddig is fényes jelet adta hivatása iránti ügyszeretetének. A szegedi Dugonics Kört nem is említem, mert ez akármely fővárosi irodalmi körrel felveheti a versenyt, hanem megemlítem végül a pozsonyi Toldi Kört, meg a soproni írók és Művészek Körét, melyek ott a nemzetiségi vidéken nehéz viszonyok között is dicséretes eredményt érnek cl. Hát vajon miért van éppen Debrecen, a nagy magyar Alföld c hírneves központja, ilyen elszigetelt állapotban? Miért van az, hogy a különben nemes hivatást teljesítő Csokonai Kör nem tudta még szorosan magához bilincselni a város értelmiségét? Nem tudjuk, a Csokonai Kör alapszabályai intézkednek-c ily módon, de ha nem intézkednének, alapszabály-változtatással is intézkednie kell, hogy a Csokonai Kör oly irodalmi társulata legyen Debrecennek, mely kiható munkásságában ez irányban is imponálni tudjon. Hiszen semmit sem von le a Csokonai-kultuszból, ha a kör, mint valóban írói kör is szerepel. (...) (Debreczen, 1899. július 2.) s Koncz Ákos: A Csokonai Körről (...) Én is abban a véleményben vagyok, hogy a Csokonai Kör nagyon, de nagyon szűk körben mozog, s amilyen dicséretes tevékenységet fejt ki a Csokonai-kultusz ápolásában és a nagy költőre vonatkozó relikviák összeszedésé[bc]n, aránylag igen keveset lendít Debrecen irodalmi életén, mert beéri egy-két felolvasóestével, mely nyomtalanul vész el a többi közepes érdekű események sokaságában. Ez kétségkívül hiba, mert Debrecen nemcsak kiterjedésére nagy, de intelligens kö­zönsége is van, melynek van érzéke a szép és nemes dolgok iránt. Még talán áldozni is jobban tud, mint sok más város, ha annak valamelyes szellemi eredményét látja. Vé­gül annyi nálunk az író ember, hogy együttműködésük nemcsak irodalmi életet te­remthetne köztünk, hanem helyes irányba terelhetné az ízekre tagolt társadalmat, egyesítve azt irodalmi téren. 392

Next

/
Thumbnails
Contents