Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

és bírák egyaránt, sőt még tanárokat és ügyvédeket is láttam közöttük, a kölcsönkért pénzen kifizetett fiákerek betöltőiről nem is beszélve! Most már megértettem, miért nem képes sorozatos előadásokat tartani a Csokonai Kör az egyes tudományágakból: mindene hiányzik hozzá: a közönség, a pénz és az előadó egyaránt. Mi itt a teendő? Fel kell rázni a város közönségét tétlenségéből, hogy belássa, miszerint önmaga emelkedik, ha a Csokonai Kör vagyonát és tekintélyét emelni segít. E soroknak éppen ez volt a célja, hisszük, hogy nem hangzottak el a panaszai a pusztában kiáltó szó gyanánt; azonban magunk sem elégszünk meg ez eggyel, gyakrabban és erősebben is hozzáfogunk még a munkához, ha ennyi nem volt elég. Legyen Debrecen az ország első városa! (Debreczen, 1897. április 26.) S.: A Csokonai Körről Vidéki városokban manapság is megvan az irodalmi köröknek az az átka, hogy nem tudják nemcscbbnél-ncmescbb intencióikat érvényesíteni. Megalakulnak, első esztendőben lelkesedéssel karolja fel az illető város közönsége, de csakhamar beáll a megszokottság s megszűnik az érdeklődés, s csak tcng-lcng évek hosszú során át - közel állva ahhoz, hogy megszűnik. Tulajdonképpeni eredményt, mely feléje fordítaná az ország figyelmét, alig tud egy is produkálni, úgy hogy absolute nem veszi senki sem kitüntetés számba, ha a tagok sorába beléphet. Debrecennek is megvan a maga irodalmi társulata, a Csokonai Kör, noha nem versenyezhet a budapesti irodalmi társulatokkal, de kivételt képez a szegedi Dugonics társaság után a vidéki irodalmi társulatok sorából, amennyiben életjelt ad magáról, s kézzelfogható eredményeket is tud felmutatni. (...) Hogy a felolvasóesteknek kulturális fontossága van Debrecenben, azt nem kell bővebben fejtegetni, valamint azt sem, hogy milyen rokonszenvvel fogadták a Fazekas Mihály emlékének megörökítését is. A színészeti jubileum pedig jelenleg a legnagyobb érdeklődés tárgyát képezi, s hogy sikerülni fog, az kétséget sem szenved. Láthatjuk tehát, hogy a Csokonai Kör dolgozik, eredményeket mutat fel és azért még sem vagyunk teljesen elégedettek. Az volna a legfőbb vágyunk, ha még többet tudna produkálni, még jobban felköltené az érdeklődést, s legalábbis azon a fokon állana, mint a szegcdi Dugonics társaság. Azzal, hogy még sem vagyunk teljesen megelégedve, nem azt akarjuk mondani, hogy nem tesz eleget a vezetőség a követelményeknek, hiszen fennebb a legmelegebben nyilatkoztunk róla, hanem azt, hogy anyagi tekintetben nem áll ott, ahol szeretnénk látni. 390