Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Még azt sem tudhatta, hogy a nyelv, melyen zeng, sokáig fönnmarad-c s lesz-e egy század múlva, aki megérti őt. Látta nemzete süllyedését, látta, mint hódít az idegen nyelv, az idegen műveltség, de ő csak ment bátran, lankadatlan, merre Géniusza vezette s csak akkor szűnt meg lantja zengeni, mikor szíve megszűnt dobogni. Erdemeit méltatni az irodalomtörténet dolga; mi, a kör, mely az ő nagy nevét viseli, csak a kegyelet érzését kívánjuk ápolni emléke iránt. Azt az érzést, mely megnemesít, s mely midőn a múltba vezet vissza, a jövőnek készíti elő útját. Annak a szebb, annak a fényesebb jövőnek, amelynek ábrándképe ott él minden magyar ember szívében, melynek elérkeztét óhajtjuk, hisszük, várjuk. Jól tudjuk, hogy a felvilágosodottabb század, a fejlettebb ízlés sokat elavultnak és nyersnek találhat abból, ami egy előbbi korszak ízlésének megfelelt; de ami soha nem fog elavulni, az Csokonai költészetében az az igaz magyar szellem, melynek zengzetes varázsa behat szíveinkig. Egy század folyt le azóta, s dicsősége nem fogyott, hanem nőtt az egymást követő nemzedékek közt és Debrecen városa büszke rá, hogy fiának vallhatja. S midőn ma egybegyűltünk, hogy e szerény ünnepéllyel áldozzunk nagy nevének, s leleplezzük ez emléktáblát születési házán, úgy érezzük, mintha szelleme még mindig itt lebegne köztünk, az a költői és hazafiúi szellem, mely ne múljék cl soha. Hagyjuk azt drága hagyományként unokáinkra. Az tartotta fenn e nemzetet, az fogja fenntartani. (...)" A felolvasóestély A Bika dísztermében szép közönség gyűlt össze este 6 órára, hogy tovább ünnepelje Csokonai Vitéz Mihályt ezen az emlékezetes napon. A széksorok csaknem egészen megteltek, és az oszlopos folyosókon is, valamint a páholyokban sokan voltak. A hölgyek nagyrészt estélyi öltözetben jelentek meg, a katonatisztek díszben, az urak frakkban. Ott láttuk Bolla tábornokot, Rásó Gyula alispánt családjával, Széli Farkas kir. táblai tanácselnököt, Simonffy Imre polgármestert, Komlóssy Dezsőt, Sághy Gyulát, E. Kovács Gyulát, a tragikai művészt Kolozsvárról, továbbá színházunk művésznői közül Bácsné Maár Júliát és Réthy Laurát, Gerster Mária festőművésznőt, valamint a Csokonai Kör tagjait, a kereskedelmi akadémia tanári, a főiskola tanári és a ref. lelkészi kart, a honvédtiszti kar tagjai közül többeket, úgyszintén a kir. tábla bírói karából és az ügyvédi karból is számosakat. Az estély a debreceni dalegyesület énekkarának valóban szép és zajos hatást keltett énekével kezdődött. Előadta Rácz Károly zenekísérete mellett Huber Károly: Őseink emléke című dalát, melyben a magánrészeket Donogán István, a Kunz József és társa cég üzletvezetője énekelte igen szépen. Ezután Vértesi Arnold mondott emelkedett szellemű elnöki megnyitóbeszédet: (...) „Midőn másfél évvel ezelőtt a volt Felolvasó Kör Csokonai nevét tűzte zászlajára, megújulva, megifjodva, szélesebb alapokon, tágabb térre terjesztve ki működését, 383