Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

mi osztálynak érzéketlenségét és közömbösségét szünteti meg, hanem a város irányadó köreit megértőbb felfogással és barátságosabb hangulattal tölti cl, irodalmi és művészeti célok, tehát azon nemes hivatás iránt, amelynek önzetlen szolgálatába szegődött a Csokonai Kör. (...) (Szávay Gyula) 1913 (...) Az akácnyílás, a rózsavirágzás önkéntelenül is jelképe lett annak, hogy a Csokonai Kör az élet virágai között óhajt haladni, akaratlanul is arra figyelmezteti a kör tagjait, hogy a kenyérért való tülekedésből, a pártos küzdelmekből, a sorvasztó gondokból, emelkedjenek föl néha-néha az eszményi törekvések, az önzetlen feladatok világába, fürösszék meg lelküket az örökbecsű költői alkotásoknak, az érdektelenül tetsző szépnek tisztító és if jító vizében. Kérjük az egybegyűlteket, bocsássanak meg a Csokonai Körnek, ha a múlt évben megtett útját a szokottnál kevesebb virággal szegélyezte, ne vegyék rossz néven, ha az irodalom és költészet forrásából nem nyújtott mindig elég bőséges és elég üdítő italt. A Csokonai Kör az elmúlt évet a csöndesebb folyásúak köze számíthatja. Bármenynyire függetlenítse is magát a szellem az anyagtól, a súlyos gazdasági viszonyok, az egymást érő anyagi bajok nyomasztólag hatnak az irodalmi és művelődési munkásságra is és talán itt rejlik legfőbb oka annak, hogy a Csokonai Kör múlt évi történetében nem torlódnak egymásra mozgalmas események, nem magaslanak ki új irányok jclzőoszlopai, merész törekvések hívogató zászlói. De kedvezőtlen viszonyok, nyomasztó érzések nem zavarhatták a Csokonai Kört annyira, hogy szokott munkásságát cl ne végezze, hogy nemcsak az alapszabályok holt betűiben, hanem a debreceni művelt társadalom élő tudatában foglalt feladatait ne teljesítse. A művelt debreceni közönség, a körnek immár ezernyi tagja, elsősorban azt várja a Csokonai Kör vezetőségétől, hogy a felolvasó évadban irodalmi színvonalú felolvasásokat rendezzen. (...) A kör nem feledkezett meg a nevéből folyó, az alapszabályokban első helyre tett feladatáról: a Csokonai-kultuszról. Ennek hódolva kérte a várost, hogy a Csokonaiszobor környékét nevezze el Csokonai térnek, de javaslatuk mindeddig teljesítetlen maradt. Amit azonban a kör a maga hatáskörében megtehetett, azt elvégezte. Gondosan és elég nagy költséggel, 260 koronával rendbe hozatta és megújította Csokonai síremlékét, úgy, hogy akiket most a kegyelet kivisz a Hatvan utcai temetőbe, azok zavartalanabbul áldozhatnak a költő szellemének. De még most is szükség volna arra, hogy a város, mint a temető tulajdonosa szélesebb és gondozottabb utat vágasson legnagyobb szülöttének nyugvóhelyéhez. (...) 362