Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

pontja egyforma távolságra van Csokonaitól. Talán az volt a baj, hogy hiányzott Csokonai ellenkultusza. Mert bár a Nyugat Csokonai-képe jelentősen eltért a körétől, de nem ütközött vele össze úgy, ahogy az a XIX. század elején Fazckasék és Kazinczy vitája esetében történt, amikor is Csokonai elindult a klasszikusok társaságába vezető úton. A XX. század elején viszont már az volt a feladat, hogy Csokonait elmozdítsák a klasszikusoknak járó talpazatról és költészetét újra bevonják a jelen irodalom világába, vagy alakját újra érdekessé tegyék a nem kimondottan irodalmi érdeklődésű emberek számára, egyszóval újra elevenné tegyék. A Csokonaihoz való viszony általánosan jellemzi a kör kultúrához való viszonyát. Nem véletlenül hiányoznak a kör történetéből a nagy viták, melyek felkavarták volna körülötte az indulatokat. A korabeli sajtóban csak kisebb, inkább csak csipkelődésnek, mintsem komoly kritikának tekinthető írásokat találhatunk. Csak egyetlen komolyabb vitát említhetünk meg: Juhász Géza és Pap Károly összeütközését. 1934-ben Juhász Gézát, aki ekkor már nemcsak a Csokonai Kör örökös tagja, hanem az Ady Társaság ügyvezető elnöke is volt, meghívta a kör, hogy tartson előadást Hcrczcg Ferencről. Juhász előadásában komoly kritikával illette az ünnepelt író-fejedelem drámáit, amit a kör elnöke nem hagyott szó nélkül, élesen letorkolta az előadót. Az eset nemcsak amiatt érdekes, mert szemléletes példáját adja a kultikus beállítódás és a kritikai elemzés összeférhetetlenségének. Most fontosabb ennél a történet befejezése: a vitázó felek kibékültek és megegyeztek abban, hogy mind a ketten a magyarság javát szolgálják. Helyreállt tehát a rend, anélkül, hogy a kör komolyan szembenézett volna önmagával. Mindez persze összefügg a kör mentalitásával, programszerű kiegyenlítésre törekvésével is, mely szerint nem kell egyetlen irodalmi irány mellett sem határozottan kiállni, hanem mindent be kell fogadni. Mindez talán a 20-as evekig, amíg a kör Debrecen egyetlen komoly irodalmi és kulturális társasága volt, érthető is. 1927-ben - nem előzmények nélkül - azonban megalakult az Ady Társaság. Ekkortól már nemcsak lehetőségük, hanem szükségük is lett volna arra, hogy határozott irányt válasszanak maguknak. Ennek ellenére még 1943-ban is, választmányi tagságáról lemondó levelében c program mellett érvelt Sz. Kun Béla. Döntését azzal indokolta, hogy a kör nem csinál semmit, mindeközben azonban nem vette észre, hogy nem egy magyar kultúra és nem egy magyar irodalom létezik, s a paletta színeit nem lehet egyformán szeretni. E se hús-sc hal magatartásnak nagy szerepe volt abban, hogy a kör a 20-as evek közepétől egyre jelentéktelenebb szerepet játszott a város kulturális életében. Végül nézzük meg röviden, mire futotta a kultúrához és az irodalomhoz való kultikus viszonyból, amely megszabta a kör lehetőségeit és eredményeit. Mivel a Csokonai Kör kitüntetett szerepet tulajdonított a múltnak, épp ezért fő törekvésükké vált a város és a magyar kultúra-irodalom emlékeinek gyűjtése és ápolása. Mindenekelőtt a kör névadójához kapcsolódó emlékeket gyűjtöttek: kéziratokat, kiadásokat és relikviákat. Bár a Csokonai Kör vezetői az 1902. évi jelentésükben kijelentették, hogy a „kultusznak nem elég csupán az ereklyék gyűjtése", ennek ellenére egy korabeli újságcikk már ekkor úgy ábrázolta a kört, mint amelynek tevékenysége kimerül ezeknek az iroda30