Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

állandóan értesíti. Ily módon jól tájékozódik a Kisfaludy Társaság programjáról, s a tanultakat - Géresi szellemének közvetítésével - igyekszik lefordítani Debrecennek és Kollégiumának nyelvére. Elnöki megnyitóiban, de meg egyébként is figyelemmel kíséri irodalmi társadalmi közéletünk minden nevezetesebb hullámverését. S egyfelől nagy körültekintéssel és tudással vigyáz arra, hogy a nemzeti irodalmi hagyományokból semmi se menjen veszendőbe, ami értékesnek vagy élőnek érzett hatalom. Másfelől pedig a jelen fejlődésére tekint a Beöthy Zsolton nevelődött hagyományos ízléssel, valamint erős magyar kálvinista meggyőződéssel igyekszik mérsékelni annak a hivatalos irodalmi társadalmi közvélemény szerint káros megnyilatkozásait. Mellette Csobán Endre a legszerencsésebb ellensúly, a legnélkülözhctetlenebb munkatárs. Az örök fölfedező, fölkutató szellem ő, telítve egy csomó kultúrszomjúsággal, fogékonysággal és önzetlen tettvággyal. Mint ilyennek, nem köti meg kezét sem „jobb", sem „bal" oldal, sem divat, sem klikkszellcm. Egyvalami köti meg kezét csupán: a saját dilettánsságában is rátarti irodalmi-társadalmi alkalmazkodás vágya meg a saját határozott jóakarata. És mégis mennyire kibékítő egyéniség! Annyira kibékítő, hogy nemegyszer híd tud lenni szellemében és társas emberi valójában egyaránt. Híd régi és új magyarság, fiatalok és öregek közt. S hozzá milyen híd? Olyan híd, mely fölé egyetemes érdeklődés lelkes buzgalma borul-derül (Monti Kör),

m alatta pedig a Hortobágy-sors folyója zúg... (Egy idejében való jó feleség mellett határozottabb életirányt vehetett volna.) Csobán Endre és Pap Károly között - egymástól eltérő lelki alkatuk folytán - néhányszor nézeteltérések merülnek is föl a tárgyalt időszakbeli Csokonai Kör irányítását illető kérdésekben. Ezek a nézeteltérések azonban nem olyan természetűek, hogy csak egy pillanatra is megállíthatnák az ő minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett, egymást viszonylag még elég üdvösen ellcnsúlyozgató vezetői munkájukat. Sőt ezek a nézeteltérések bizonyos fokig szükségesek is voltak ahhoz, hogy a háború és forradalom idején mind szellemileg, mind anyagilag elszegényedett kör - főleg kettejük érdeméből - mihamarabb talpra álljon és újra fölvirágozzék. A túlságosan nagy egyetértés rendszerint ellankaszt, viszont egy kis ellenvélemény könnyen munkára ajz s ráadásul tisztázza is az igazságot. Pap Károlyon és Csobán Endrén kívül még Kardos Albert, Oláh Gábor, Baja Mihály, Sz. Kun Béla, Erdős Károly, Körösi Kálmán, Debreczeni Ferenc, Kun Sándor szereznek komoly érdemeket a tárgyalt időszakbeli kör vezetése s ezen keresztül újra fölvirágoztatása körül. De a tisztikar és a választmány többi tagjai is teljesítik a maguk kötelességét. Mindezek ellenére is a kör pártoló tagjainak száma háború előtti számának kb. a felérc csökken a tárgyalt időszak folyamán. Ennek okát egyrészt a súlyos gazdasági viszonyokban kell keresnünk, másrészt Debrecen egykorú kulturális adottságaiban. Az előbbiek miatt a kör korántsem propagálhatja úgy magát 191 1929 cs 1947 között működő olaszbarát egyesület. Célja „az olasz-magyar kulturális és társadalmi kapcsolatok fejlesztése, a magyar-olasz barátság ápolása" volt. Az egyesület elnöki tisztét Csobán Endre töltötte be. Vö.: Pete László: Olaszbarát egyesület Debrecenben. A Monti-kör (1929-1947). In: Sz. Máthé Márta és Selmeczi László szerk. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001. Debrecen, 2001. 285