Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)
Kollegium dísztermében. Ezen az emlékünnepélyen a kollégiumi Kántus Mácsai vezetésével A tihanyi ekhóhoz c. dalt énekli. Utána Géresi Kálmán megnyitót mond. 16 '' Majd Pap Károly a Csokonai költészetében fellelhető korhatásokról értekezik, Farkas Ida, a Csokonai Színház művésznője két Csokonai-verset és Nagy Zsigmond több Horatius-óda műfordítását mutatja be. Azután ismét a kollégiumi Kántus lép pódiumra, hogy ezúttal A reményhez című dalt tolmácsolja. Zivuska Andor fölolvassa néhány irredenta versét. Végül megint a kollégiumi Kántus gyújt rá egy Csokonai-nótára, A csikóbőrös kulacshoz című dalra. Csofconcn'ról, Csokonai aktuális vonásairól egyébként a Debrcczeni Független Újság 1920. november 17-i számában is megemlékezik a kör nevében Kardos Albert. m A kör képviselteti magát Rákosi Jenő félszázados irodalmi ünnepén. 167 Mely tart 1920. október 23-tól 30-ig. Ugyanebből az alkalomból üdvözlő levéllel is megtiszteli 165 Lásd a „Dokumentumok" című fejezetben. 166 Lásd a „Dokumentumok" című fejezetben. 167 „Századok csodája az a lankadatlan energia, amelynek dinamikus székhelye Rákosi Jenő teste. Isten legritkábban nyújtott adománya az a kiapadhatatlan forrás: Rákosi Jenő lelke, amelyből a legragyogóbb gondolatok élővize árad. Fővárosi ember mindennap láthatja c csodálatos nagy embert. Mi vidékiek, akik a Pesti Hírlap cikkcin keresztül fogadjuk az ő lelket lelkünkbe s vagyunk lelki látói ama csodálatos forrás csodálatos buzogásának, ritkán részesülünk a testi látás szerencséjében. Ránk nézve egy ilyen találkozás megkapó élmény, amelynek sugarai éveken keresztül rezegnek lelkünkben, s aranykeretbc foglalják a visszaemlékezést. Talán tíz éve, hogy utoljára láttam Rákosi Jenőt, akkor is csak távolról, valami gyűlésen. S tegnap újra láttam! A Csokonai Kör és a Jókai-sírcmlékbizottság üdvözletét és meghívását vittük cl hozzá egy tarisznyában, amelynek szövete: szeretet és bizalom, szíja: a nagy emberek iránt érzett rajongó tisztelet. így bízták ránk a debreceniek. S mit hoztunk vissza? Egy ígéretet, hogy Rákosi Jenő Debrecenbe jön. S ennek a debreceniek jobban örülnek, mintha egy arany Gellért-hegyet hoztunk volna a tarisznyában. Pedig az aranyat is szeretik. Láttam Rákosi Jenőt. Láttam. És megtudtam, hogy az Úr nem hagyott el egészen bennünket, mert itt tartja közöttünk kürtjének és szócsövének Rákosi Jenőt. A Pesti Hírlapnál levő dolgozószobájában fogadott, ahová Rákosi Mór János, az országos Jókai-sírcmlékbizottság főtitkára és Rcxa Dezső, Pest vm. főlcvéltárosa, kollégám, vezettek be. Hiába is akarnám leírni ezt a szobát, nem tudnám. Attól a pillanattól fogva, hogy beleptem, úgy lefogta minden figyelmemet a nagy ember egyénisége, hogy egyebet nem láttam, mint amit ő tett. íróasztalánál ült. Dolgozott éppen. Nem is tudom Rákosit elképzelni másképpen, mint munkában. Aki annyit ír, mint ő, annak nem is lehet kedvesebb bútora az íróasztalnál. Üdvözlés. Bemutatkozás. Helyfoglalás. Közben keresem az arcát. Tekintetem a tekintetébe akad, s azt érezem, amit a turista, mikor a Mont Blanc előtt áll, vagy a tenger rajongója, mikor megpillantja az óceánt. Szent István óta mindössze kilenc évszázad a magyar nemzet élete. Mennyi fény! Mennyi vér! Mennyi gyász! Mennyi küzdelem a rengeteg idő alatt! S ebből a rengeteg időből majdnem egy századnak Rákosi öntudatos figyelője s több mint egy félszázadnak mindennapos krónikaírója. Kilenc olyan ember, mint ő, közvetlen szemléletből megírhatta volna a teljes magyar történelmet. Tíz olyan ember, mint ő, szájról szájra adhatta volna a magyar hőskori mondákat és énekeket. Szédítő perspektíva egy szűk szerkesztőségi szobából! Különben apostol ő, a magyar nemzeti gondolat apostola. Minden cikke igehirdetés. Minden beszéde apostoli cselekedet. Ez évben, 224
