Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

1918. december 22-én műsorra kerülnek: Nagy Zsigmondtól Schiller Ének a harangról című költeménye műfordítása. Mitrovics Gyulától a Beöthy Zsolt, mint szépíró című értekezés, Kuthy Sándortól néhány műfordítás, francia költőkből: Coppée-ból, Baudelaire-ből stb. és Vályi Nagy Gézától egy pár vers. Végül 1919. február 16-án Oláh Gábor Emlékezés Ady Endrére címen olvas fel, Verő Márta öt Ady-verset szaval,'

62 továbbá Pálfy József hírlapíró, a kör tagja Gretchen csók162 „A debreceni Csokonai-kör nevében teljes szívvel osztozunk abban a mély gyászban és nagy veszteségben, amely a magyar irodalmat és közelebbről a Vörösmarty-akadémiát érte Ady Endrének oly korai halálával. A gyászt, a veszteséget annál is inkább átérezzük, mivel az elhunyt nagy költőt hozzánk Debrecenhez és a Csokonai-körhöz is szíves kötelékek fűzték. Pályája kezdetén itt bontakoztak írói szárnyai és később, mikor már magasan szárnyalt a magyar költészet birodalmában, leszállt a Csokonai-körbe is, hogy közvetlenül csodálhassuk röpülése erejét és élvezhessük színei pompáját. Siratjuk benne Csokonai leghívebb tisztelőjét, aki lelkileg magát egyenest a mi halhatatlan költőnktől, Csokonai Vitéz Mihálytól származtatta, és aki körünk egyik hivatását, a Csokonai-kultuszt hatalmas költői erejével segítette és magasra lendítette." (A Csokonai Kör távirata a Vörösmarty Akadémiához. Dcbrcczcni Újság, 1919. január 31.) - „Ady Endre emlékének szentelte a Csokonai-kör vasárnapi felolvasó ülését. A teremben gombostűt sem lehetett leejteni, közönségünk ezzel újból megerősítette, hogy holtában becsüli meg a költőket. Kilenc évvel ezelőtt Ady Endre Debrecenbe jött, a Csokonaikörben legizgalmasabb verseit olvasta fel. Akkor verbuválni kellett a közönséget pár lelkes rajongónak, ma történelemmé vált a neve, s tombolva tapsolták verseit. Oláh Gábort választotta ki a Csokonai-kör, hogy Ady lelkét tolmácsolja a közönségnek. Volt idő, mikor Rákosiék Oláh Gábort akarták volna kijátszani Adyval szemben. De épp ez különös érdekességet adott felolvasásának, mintha dicsőítése, mellyel a már halhatatlanságba vesző genic kontúrjait rajzolja a lelkekbe, Kölcsey expiálása lett volna Berzsenyi felett. Nagyon közel jutott Ady költészetéhez a szép esszé, meleg közvetlenséggel mutatta nagyszerű perspektíváit, ha szimbolizmusát inkább pompázó szavakkal festette is meg, az alkotó műhelybe rokon pillantást vetett, s az új, Ady teremtette nyelvet méltóan értékelte. Egészében egyike volt a legsikerültebb irodalmi arcképnek, melynek Oláh igazi művésze; - nagy tetszést aratott." (Dr. K. S.: A Csokonai-kör Ady-napja. Debreceni Újság, 1919. február 18.) - „Ady Endre költészetének debreceni hívei között mozgalom indult meg, hogy Ady budapesti szobrának költségeihez Debrecen közönsége is járuljon hozzá áldozataival. Nagyszabású Ady-cstélyt akarnak rendezni, hogy az áldozat, melyet a közönség hoz, egyben a nagy költő emlékéhez méltó magas nívójú művészi élvezethez is juttassa a közönséget. Ady Endre életének nagyon sok es nem is jelentéktelen epizódja fűződik Debrecenhez. (...) De most már meghalt. Meghalt, miután még megérhette, hogy a tisztító forradalom igazolta hangját is, irányát is, eszméit is. Az egész nemzet szolgáltatott neki röviddel halála előtt igazságot. Meghalt és Debrecenben az történt, hogy a Csokonai-kör rendezett egy Ady-ünncpet. Pedig a hivatalos irodalomnak, helyesebben az irodalmi hivatalnak más kötelessége lett volna. Ha nem is lettek volna Ady Endrének személyes vonatkozásai Debrecenhez, akkor is egy irodalmi társaság, ha feladata magaslatán áll, olyan mértékben kell, hogy hozzájáruljon a költő emlékeinek méltatásához, ahogy a költő, a kor, az új idő megérdemli, sőt megköveteli. A Csokonai-kör ezt nem tette meg, de ezzel Ady költészetének számtalan debreceni híve nem látja még befejezettnek az ügyet. Ha nem hivatalosan, hát másként, de 220